Bujánháza
| Bujánháza (Boinești) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bikszád |
| Irányítószám | 447056 |
| SIRUTA-kód | 137087 |
| Népesség | |
| Népesség | 1557 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Bujánháza
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 54′ 56″, k. h. 23° 21′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 56″, k. h. 23° 21′ 04″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bujánháza település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Avasújvárostól északra, Tartolc és Terep között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Bujánháza neve az oklevelekben a XV. században volt először említve. Ekkor a meggyesi uradalomhoz tartozott, s nevét ez idő tájt Buyanhaza, Buyakhaza formákban írták.
1634-ig az avassági uradalommal együtt Lónyai Anna birtokai közé tartozott.
1634-től pedig a szatmári vár tartozéka lett, majd később a Wesselényiek az avassági uradalomal együtt kiváltották a birtokot. Tőlük pedig öröklés útján a gróf Teleki család szerezte meg.
A XVII. században a gróf Telekieken kívül a gróf Kornis, báró Vécsey, báró Wesselényi, Becsky, Dobay, Nagy, Szirmay, Sepsy, Szilágyi és Ráthonyi családok.
A XX. század elején nagyobb birtokosa nem volt.
Bujánháza határában állt Bélavára nevű hegy, melyen a hagyomány azt tartotta, hogy IV. Béla király vára állt ott. Az elvégzett ásatások nyomán azonban megállapították, hogy itt vár soha nem állt, hanem a tatárjárás idején elsáncolt hely lehetett. A hegy fennsíkján még a XX. század elején is látható volt, hogy másfél öles földsánc választja el a hegy többi részétől, itt tatárjárás korabeli kardok, lándzsa- és nyílhegyek, és érdekes alakú pajzsdudorok kerültek ki a földből, bizonyítva azt, hogy a hegy e részén egykor harc folyt.
Bujánháza a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Avasi járásához tartozott.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
.svg){kind=small}