Szatmárpálfalva
| Szatmárpálfalva (Păulești) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Szatmárpálfalva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447230 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 138440 |
| Népesség | |
| Népesség | 1231 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 302 fő |
| Népsűrűség | 29,51 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 123 m |
| Terület | 41,71 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szatmárpálfalva
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 47′, k. h. 22° 55′Koordináták: é. sz. 47° 47′, k. h. 22° 55′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szatmárpálfalva falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délkeletre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szatmárpálfalva (Pálfalva) nevét az oklevelek 1428-ban már mai alakjában említették. Pálfalva a Dobrachhiak ősi birtoka volt.
1379-ben a Dobrachhy család tagjai Megyeri Simon bán fiainak hatalmaskodásai ellen tiltakoztak.
1399-ben a család tagjai osztozkodtak birtokaikon, s ez osztozkodáskor Dobrachy Pál lett a település ura, majd fiaié lett, akik már Pálfalva Burján néven szerepeltek.
1431-ben Dobray János és László birtoka volt, később pedig a Szatmári vár tartozéka lett, s az maradt egészen 1696-ig.
1626-ban Királydaróczi Debreczenyi Tamás és felesége, Tarjányi Margit szerzett itt részbirtokot.
1703-ban itt a Szamos-part füzeseiben rejtőztek el Rákóczi kurucai, mikor Szatmárt ostromolták, s itt volt a táborozás középpontja is.
1749-ben Eötvös László, Sándor és Imre, valamint a Szeleczky és Szögyéni családok is részeket szereztek itt, de a település fő birtokosa azonban a gróf Teleki család lett, s az övék maradt a 19. század végéig, ekkor De Gerando Attiláé lett.
A 20. század elején Gerando Félix és Horváth Bertalan volt Szatmárpálfalva birtokosa.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma 1890-ben épült. Az előző templom – a Szamos áradásai miatt – fából épült templom volt.
Testvértelepülések[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Seregélyes nagyközség testvértelepülései (magyar nyelven) (PHP). seregelyes.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
