Szatmárpálfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szatmárpálfalva (Păulești)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségSzatmárpálfalva
Rang községközpont
Irányítószám 447230
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 138440
Népesség
Népesség1231 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság302 fő
Népsűrűség29,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság123 m
Terület41,71 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szatmárpálfalva (Románia)
Szatmárpálfalva
Szatmárpálfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 47′, k. h. 22° 55′Koordináták: é. sz. 47° 47′, k. h. 22° 55′
SablonWikidataSegítség

Szatmárpálfalva falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délkeletre fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szatmárpálfalva (Pálfalva) nevét az oklevelek 1428-ban már mai alakjában említették. Pálfalva a Dobrachhiak ősi birtoka volt.

1379-ben a Dobrachhy család tagjai Megyeri Simon bán fiainak hatalmaskodásai ellen tiltakoztak.

1399-ben a család tagjai osztozkodtak birtokaikon, s ez osztozkodáskor Dobrachy Pál lett a település ura, majd fiaié lett, akik már Pálfalva Burján néven szerepeltek.

1431-ben Dobray János és László birtoka volt, később pedig a Szatmári vár tartozéka lett, s az maradt egészen 1696-ig.

1626-ban Királydaróczi Debreczenyi Tamás és felesége, Tarjányi Margit szerzett itt részbirtokot.

1703-ban itt a Szamos-part füzeseiben rejtőztek el Rákóczi kurucai, mikor Szatmárt ostromolták, s itt volt a táborozás középpontja is.

1749-ben Eötvös László, Sándor és Imre, valamint a Szeleczky és Szögyéni családok is részeket szereztek itt, de a település fő birtokosa azonban a gróf Teleki család lett, s az övék maradt a 19. század végéig, ekkor De Gerando Attiláé lett.

A 20. század elején Gerando Félix és Horváth Bertalan volt Szatmárpálfalva birtokosa.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma 1890-ben épült. Az előző templom – a Szamos áradásai miatt – fából épült templom volt.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Seregélyes nagyközség testvértelepülései (magyar nyelven) (PHP). seregelyes.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.