Batiz (Szatmár megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batiz (Botiz)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Polgármester Muresan Ioan
Irányítószám 447065
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 137194
Népesség
Népesség 3622 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 983
Község népessége 3622 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 124 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Batiz (Románia)
Batiz
Batiz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 22° 56′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 22° 56′ 51″
Batiz weboldala

Batiz (románul: Botiz) falu Romániában, Szatmárnémetitől északnyugatra.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémeti mellett fekvő település.

Története[szerkesztés]

Batizról az első adat 1369-ből maradt fenn, mikor Simon horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Ekkor már egyháza is említve volt.

1378-ban Simon özvegyéé lett.

1392-ben határát megjáratták Vasvár felől.

1422-ben Vetéssy Jakab rátört a településre, és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta.

1433-ban a Móroczoké, de ezek kihaltával, 1496-ban a Drágfyak foglalták el, azonban a meggyesi uradalomra a Báthoryak tartottak igényt, és meg is szerezték Batizt is.

1520-ban történt osztozáskor megosztoznak. 1583-ban Báthory Zsuzsanna a saját részbirtokát elzálogosította férjének, Uray Mihálynak.Vasvári Bélteki Mihály és felesége részbirtokot kapnak Batizon.

A község régi urai a Báhoryak óta a 18. század végén a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedy családok voltak.

Az 1800-as évek elején még birtoka volt itt többekközött a báró Jósika, Kende, Tolnay, Kállay, Hám, Eötvös, Vásárhelyi, Kruspér, Nagy és Gáspár családoknak is.

Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa a Des Escherolles, Kruspér Sándor, Jakó Ende, Fényes Péter, Kovásznay Zsigmond.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus templom1896-ban épült.
  • Gombás erdő – Az elmúlt századokban a vármegye legnevezetesebb síkvidéki erdősége volt, búvóhelye az alföldről elmenekült, de itt állandó tanyát sohasem vert szegénylegényeknek.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)