Kökényesd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kökényesd (Porumbești)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Irányítószám 447152
SIRUTA-kód 137835
Népesség
Népesség 1420 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1471
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 122 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kökényesd (Románia)
Kökényesd
Kökényesd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 58′ 45″, k. h. 22° 58′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 45″, k. h. 22° 58′ 52″

Kökényesd (románul Porumbesti) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmárnémetitől északkeletre fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve növényi eredetű. A környék kökénybokrairól kapta.

Története[szerkesztés]

Kökényesd és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Területén bronzkori leletek kerültek napvilágra.

Árpád-kori település. Nevét 1274-ben, a Váradi Regestrum említette először terra Kukynus, Kukenes, Kukunusd, Kukyn neveken, 1319-ben Kukenes, villa Kukynesd, Kukenesd, Kukunyesd, 1471-ben Kekenyesd, 1478-ban Kewkenyesd, Kekenyes, Kekeneyesd, Kewkewnesd, Kökönyösd' néven írták.

Az Árpád korban a Káta nemzetség birtokaihoz tartozott, melyet a Káta nemzetségbeli Gábor fia, Tamás kapott királyi adományként.

Az 1657 évi lengyel betörés alatt a lakosság megfogyatkozott.

A török hódoltság nem érintette ezt a területet, de betörések voltak.

Az 1700-as években, a Rákóczi-szabadságharc idején hol a kurucok, hol a labancok eltartása nehezedett a népre. A lakosság csökkenésének mély pontja az 1717. évi tatár betörést megelőzően és utána következik be. A tatárok augusztus 27-én Szatmár felől érkeztek és végigpusztították a falut, a lakosság nagy része a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a tatárok a házakat felgyújtották, a településről 57 jobbágyot vittek el, amelyből csak 32 tért vissza.

A megfogyatkozott lakosság pótlására rutén és tót családok telepedtek le a faluban, ők a település görögkatolikus lakosainak az ősei.

1770-ben 55 család élt a faluban. 1865-ben készült térképen már 131 ház állt itt.

A 20. század elején Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

1910-ben 1405 lakosából 1399 magyar volt. Ebből 349 római katolikus, 856 görögkatolikus, 138 izraelita volt.

2011-es népszámlálás alapján 2516 lakosából 2068 magyar, 25 román és 418 cigány anyanyelvű (5 fő ismeretlen).[2]

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Római katolikus templomát Szent Imre tiszteletére szentelték. 1767-ben báró Perényi Imre építtette újjá. 1833-ban építettek hozzá tornyot. Oltárképét 1879-ben Hofrichter János budapesti művész festette.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona