Szamosveresmart
| Szamosveresmart (Roșiori) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szamosborhíd |
| Irányítószám | 447347 |
| SIRUTA-kód | 139312 |
| Népesség | |
| Népesség | 449 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 4 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 155 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szamosveresmart
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 14′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 14′ 39″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szamosveresmart (románul: Roșiori) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megye keleti részén, Szamosborhíd és Remetemező között, a Szamos folyó bal partján fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét valószínűleg a vörös színű földjéről kapta.
Története[szerkesztés]
Veresmart-ról az első írásos adat 1302-ből való:
1302-ben Chabanka, a Rhédey család őse itt alapított klastromot a Remete Szent Pál szerzeteseknek.
A 15. században a település a Veresmarthyaké, és a Csákyaké volt, majd a Mórocz család tagjai szerezték meg, s a Szinéri uradalom-hoz csatolták. A Szinéri uradalom sorsában osztozott egészen a 17. századig.
1588-ban Hagymássy György, 1595-ben Vörös Zsófia kapott itt részbirtokot.
A 18. században több családnak is volt itt részbirtoka: a báró Vécsey, Uray, Cseh, Papolczy, Vesmás és Gáspár családok is birtokosai voltak.
A 19. század közepéig a fentieken kívül még a Papp, Darvay és Eötvös család is részt szerez benne.
A 20. században nagyobb birtokosa nem volt.
Az 1900-as évek elején Borovszky Samu írta a településről: "Veresmart (Szamosveresmart) kisközség 205 házzal és 934 lakossal, akik között 56 r.kat. és izr. magyar, a többi görög katholikus oláh. Határa 2250 k.hold. Az utolsó posta Borhidon, vasúti és távíró állomás Válaszúton van." 1940. szeptember 5. és december 18. között itt volt munkaszolgálatos Radnóti Miklós.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus templom 1877-ben épült.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
