Ombod

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ombod (Ambud)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Szatmárpálfalva
Irányítószám 447232
Körzethívószám +40 x61[1]
SIRUTA-kód 138468
Népesség
Népesség 1056 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság 815
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 126 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ombod (Románia)
Ombod
Ombod
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 46′ 17″, k. h. 22° 56′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 17″, k. h. 22° 56′ 32″

Ombod (románul: Ambud) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Alföldön, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 5 km-re keletre fekvő település.

Története[szerkesztés]

A falu nevét az oklevelek 1393-ban említették először Wmboth alakban, de 37 évvel később, 1433-ban már mai nevén, Ombodnak írták. A 18. században Ombot alakban említették.

A település az ecsedi uradalomhoz, s azzal együtt az ecsedi várhoz tartozott.

1391-ben a Báthoryak birtoka volt, s a családé is maradt egészen annak kihaltáig.

1417-ben a Báthori-család kap rá új adományt.

A 17. század elején még mindig az ecsedi uradalomhoz tartozott, de közben mások is szereztek itt részbirtokot: így 1610-ben Kákonyi István és Királydaróczi Debreczeni Tamás is.

1758-ban a Vásárosnaményi Eötvös család kapta meg az egész települést, majd tőlük a gróf Telekiek szerezték meg.

A 19. század elején a báró Apor család is szerzett itt egy részt.

A 20. század elején Gerando Félix volt Ombod birtokosa.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szatmári járásához tartozott.

1941-ben része volt Szatmárpálfalva is.

A 2002-es népszámláláskor 1044 lakója közül 815 fő (78,1%) magyar, 137 (13,1%) cigány és 92 (8,8%) román volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]