Szamoskrassó
Szamoskrassó | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Rang | falu |
Községközpont | Nagykolcs |
Irányítószám | 447117 |
SIRUTA-kód | 137577 |
Népesség | |
Népesség | 1071 fő (2011. okt. 31.)[1] +/- |
Magyar lakosság | 839 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 131 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 44′ 17″, k. h. 23° 05′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 17″, k. h. 23° 05′ 33″ |
Szamoskrassó település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Szatmárnémetitől keletre, a Szamos bal partján, Nagykolcs és Szamoslippó között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szamoskrassó (Krassó) Árpád-kori település, a 14. század elején már említve volt egyháza is. Nevét már akkor is Krassó-nak írták, és a 15. század végéig a meggyesi uradalomhoz tartozott.
1409-ben a Csáky család tagjai akarták megszerezni Krassót, az 1500-as években a Báthoryaké volt, majd 1632-1633-ban Bagossy Pál szerezte meg.
A 18. században több birtokosa is volt: a gróf Teleki, báró Vécsey, Wesselényi, Darvay, Gáspár, Tarczy, Egri, Solymossy, Mándy családok is, a 19. században pedig rajtuk kívül még a gróf Dégenfeld, gróf Karacsay, báró Radák és Katona családok is.
A 20. században legnagyobb birtokosok voltak Újfalussy Miklós, Csengery Mayer család.
A falu határában kénes forrás is fakadt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma 1798-ban épült a régi fatemplom helyére.
- Görögkatolikus temploma – 1895-ben épült.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)