Szamoslippó
| Szamoslippó (Lipău) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | Nagykolcs |
| Irányítószám | 447122 |
| SIRUTA-kód | 137602 |
| Népesség | |
| Népesség | 514 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 6 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 137 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szamoslippó
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 43′ 03″, k. h. 23° 07′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 03″, k. h. 23° 07′ 57″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szamoslippó település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Szamoskrassó és Szamosborhíd között, a Szamos bal partján fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét a rajta keresztül a Szamosba folyó Lipóc patakról vette, mely szláv szó, magyar jelentése=hárs.
Története[szerkesztés]
Szamoslippó nevét az oklevelek 1409-ben említették először Lipo néven.
1493-ban Lypamezew néven. A település ekkor a szinéri uradalomhoz tartozott.
A település a Morocz család birtoka volt. A Morocz család kihalta után a Csomaközi család é és azok leszármazottaié lett, s az övék maradt egészen a XVIII. század végéig, mikor Sztán István zálogbirtoka lett.
A XX. század elején nagyobb birtokosa az Újfalussy család, Újfalussy Miklós, a Sztán család és Bíró László voltak.
A településen 1884-ben nagy tűzvész pusztított, mikor a falu félig leégett a paplakkal és az új iskolával együtt.
Szamoslippó a XX. század elején oláh lakosú kisközség volt, 169 házzal, lakosai közül 829 görögkatolikus, 13 református, és 71 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus temploma 1830-ban épült.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
.svg){kind=small}