Petri Mór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petri Mór
Született 1863. július 11.
Tasnádszarvad
Elhunyt 1945. március 2. (81 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása költő,
pedagógus,
író

Petri Mór (Tasnádszarvad, 1863. július 11.Budapest, 1945. március 2.) költő, tanár.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

1863 július 11-én született az akkor Szilágy vármegyéhez, ma Szatmár megyéhez tartozó Tasnádszarvadon, református nemesi családban. Apja hollómezei Petri (Petrikás) László birtokos, volt 1848-49-es honvéd, anyja Gúthy Teréz. Öt nővére volt, kiket édesanyja kívánságára neki kellett férjhez adnia. Élete végéig nőtlen maradt.

A gimnázium első osztályát magánúton végezte, majd Zilahra, a református kollégiumba járt. 1881-ben érettségizett, majd a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol 1886-ig természettani, mennyiségtani tárgyakat, később pedig magyar, latin, nyelvészeti, irodalomtörténeti, ugor összehasonlító nyelvészeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat halgatott.

1884-1885-ben elnyerte a főváros 300 forintos jubiláris ösztöndíját, s a tanév végéig a Szabó Lajos rákospalotai magán nevelőintézetben mennyiségtant tanított. Iskoláit elvégezve 1886-ban, 23 éves korában segédtanár lett.

1889-ben szerezte meg a tanári oklevelet, ekkor Zilah-on a református kollégiumban lett tanár, ahol Ady Endrének is magyar tanára volt. 1889-1994 között a Szilágy című zilahi lapot szerkesztette.

1894-től tanfelügyelő volt Szilágy vármegyében, 1905-től a Vallás-és Közoktatási Minisztérium tisztségviselője volt, 1907-től pedig Pest vármegye tanfelügyelője lett. Több tankönyvet is (nyelvtan, stilisztika) szerkesztett. 1903-ban Németországban, 1904-ben Romániában tett tanulmányutat. 1922-1924 között ismét a minisztériumban dolgozott. 1929-1934 között a Petőfi-ház igazgatója

Művei[szerkesztés]

Több verseskötete jelent meg, de versei közül egy rész máig kiadatlan, s a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található. Versei különböző lapokban láttak napvilágot 1879-től, így a Krassó-Szörényi Lapokban (1879), Képes Családi Lapokban (1882-90), Hölgyek Lapja (1883-88), Vasárnapi Ujság (1884-1885, 1887), Koszorú (1884-86), Pesti Napló (1884-85, 1904), Kolozsvár, (1888), Magyar Nők Lapja (1892), A Hét (1892), Fővárosi Lapok (1893), Magyar Geniusz (1893), stb.

Fő műve a 6 kötetben kiadott, közel ötezer oldalas Szilágy vármegye monográfiája volt.

Élete 82. évében, 1945 március 2-án halt meg Budapesten.

Társasági tagságai[szerkesztés]

  • 1892 június 11-én az erdélyi irodalmi társaság választotta rendes tagjává.
  • 1897-től a Szilágy megyei Wesselényi-egylet elnöke.
  • 1921-ben tagja lett a Petőfi Társaságnak.

Tagja volt még a Lafontaine-, a Magyar Történelmi-, a Magyar Irodalomtörténeti, valamint a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[1]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A magyar lyra történeti fejlődése a legrégibb kortól a XVI. század végéig (Zilah, 1887)
  • Költemények (Bp., 1892)
  • A két szomszédvárról (Zilah, 1894)
  • Szilágy vármegye monográfiája (I-VI. Bp., 1901-1904) MEK
  • Báró Wesselényi Miklós és munkái (Kolozsvár, 1903)
  • Magyar szonettek (Bp., 1933)
  • Vándor a kertajtónál (versek, Bp., 1936)
  • Naplemente fáklyalángja (versek, Bp., 1941)
  • Várballadák és modern balladák (Bp., 1943)
  • A boldogság triolettjei (versek, Bp., 1943)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források és irodalom[szerkesztés]