Szilágynagyfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágynagyfalu (Nușfalău)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségSzilágynagyfalu
Rangközségközpont
Irányítószám457260
Körzethívószám+40 x60[1]
SIRUTA-kód142248
Népesség
Népesség3418 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2347
Földrajzi adatok
Tszf. magasság210 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 11′ 50″, k. h. 22° 42′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 50″, k. h. 22° 42′ 12″
Szilágynagyfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágynagyfalu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szilágynagyfalu (románul Nușfalău) falu Romániában, Szilágy megye nyugati részén. Az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól 8 km-re délnyugatra, a Réz-hegység, a Szilágysomlyói Magura és a Szilágysági-dombvidék övezte Szilágynagyfalusi-medence közepén, a Berettyó folyó felső folyásánál, 215 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.

Északon Bürgezd, keleten Szilágysomlyó, délen Szilágybagos és Szilágyborzás, nyugaton Detrehem és Szilágyzovány határol. Közlekedési és földrajzi helyzete igen kedvező.

A falu belterületén keresztezik egymást azok az utak, amelyek különböző irányból – Nagyvárad, Zilah, Csucsa, Élesd – érkeznek. A település fontos vízi átkelőhely is.

Története[szerkesztés]

Szilágynagyfalu ősi magyar, Árpád-kori település. Első írásos említése a Váradi regestrumban, az időrendbe szedett tüzesvaspróba-lajstromban található „villa NOG” bejegyzéssel 1213-ban.

Mint királyi birtokot 1249-ben IV. Béla a Geregye nembeli Pál országbírónak adta érdemeiért. Krasznavár elpusztulása, 1241 után a település a Valkó vára körül kialakult váruradalom szerves része a 14. század közepéig. A domínium nagy része ekkor Dancs mester, Kraszna megye főispánja kezébe jutott Valkóvárral és Szilágyzovánnyal együtt.

Később, 1372-ben Gönyüi János királyi ajtónállómesteré, végül ennek leánya, Anna, Losonci Dénes felesége révén a Losonci Bánffy családhoz került. Így lesz több évszázadon át a Réz-, illetve a Meszes-hegység közét is magába foglaló óriási Bánffy-birtok uradalmi központja.

A középkor folyamán több alkalommal a megyeszékhely szerepét is betöltötte, Kraszna vármegye gyakran tartotta itt gyűléseit. Bir­tokosa voltak még a Széchy, a Marton, a Nagyfalusi és a Komjátszegi család. A Bánffyak nevéhez fűződik a pálos kolostor megalapítása 1413-ban és a plébániatemplom megépítése. 1470 körül Nagyfalu országos sokadalmak tartására kapott jogot, ezt követően mezővárossá fejlődik, országos hírű állatvásárokkal.

Nagyvárad 1660. évi eleste után a török hódoltság peremterületéhez tartozik. A folytonos háborús dúlások – kuruc-labanc összecsapások, tatár betörés, rácdúlás, pestis –, valamint a császáriak súlyos adóterhei következtében a falu elnéptelenedett, telkeinek fele lakatlanná vált.

A 19. század második felében már érezhetők voltak a polgárosodás jelei, igazi gazdasági fellendülését a vasút megépítése hozta el. Alapvető ágazata azonban továbbra is a mezőgazdaság volt: a gabona- és a gyümölcs­termesztés mellett a belterjesebb állattenyésztés (szarvasmarha, juh és sertés).

Az ipari fejlődés fontos elemei a 20. század első évtizedeiben jelentek meg, amikor a néhány üzemet – fafeldolgozó, tégla- és cserépgyár, szeszfőzde – hoznak létre.

Nevezetességei[szerkesztés]

Arany János köztéri mellszobra (Lőrincz Lehel alkotása)

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1952. március 26-án Szabó Árpád földrajzi és honismereti szakíró.
  • Itt tevékenykedett Major Miklós földrajzi szakíró.
  • Itt járt iskolába dr. Balázs Tibor költő, műfordító, irodalomtörténész, a budapesti Littera Nova Kiadó igazgatója, a Magyar Írószövetség tagja
  • Van olyan elmélet, amely szerint Toldi Miklós innen származott, és Nagy Lajos király vitéze, pozsonyi alispán és várnagy, később bihari főispán volt.[3]

Érdekességek[szerkesztés]

A falu határában tekintélyes kiterjedésű nádasok helyezkedtek el, mielőtt még a Berettyót szabályozták volna. Egy, a falu központjától kiinduló utca a „Buda” nevet viseli. Ezenfelül a kastély sok fontos uraság, gróf és fejedelem székhelyéül szolgált az idők során. Mindezen jelek arra utalnak, hogy Arany János Toldi Miklósa a falu határában hadakozott a nádi farkasokkal (mára kihaltnak hitt, de előkerült aranysakál), s itt mutatta az utat, amelyik Budára tér el, a nyomórúddal. A költő szülei innen költöztek Szalontára, ismerős volt neki hát e táj.[4]

Arany János forrása, Ilosvai Selymes Péter (Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről és bajnokságáról való história, Debrecen, 1574) szintén "Nagyfalut" nevezi meg Toldi szülőhelyéül, a műből egyértelműen kiderül, hogy erre a Várad (Nagyvárad) melletti Szilágynagyfalura gondol : ( Nemsokára Laczfi András jő Budára, / Erdélyből indula Lajos udvarába, / Az uton mentében Váradot haladá, / Nagyfalu határán hadával hogy ballagna. )

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Emlékezés a közös megmaradás jegyében Arany János-szobrot avattak Szilágynagyfaluban Archiválva 2013. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – Szabadság, 2006. március 15.
  3. Bőlkényi Kiss Károly: „Az erdélyi magyarok mezőgazdasági öröksége.-adatok-magyarázatok-„X.kötet. 331. old. Hozzáférés: 2020.05.10
  4. Arany János kultusza ma is él Szilágynagyfaluban Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben – Szabadság, 2009. április 15.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]