Szilágynagyfalu
| Szilágynagyfalu (Nușfalău) | |
 | |
| Református temploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457260 |
| SIRUTA-kód | 142248 |
| Népesség | |
| Népesség | 3214 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 2347 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 210 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szilágynagyfalu
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 11′ 35″, k. h. 22° 42′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 35″, k. h. 22° 42′ 24″ | |
| Szilágynagyfalu weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágynagyfalu témájú médiaállományokat. | |
Szilágynagyfalu (románul Nușfalău) falu Romániában, a Berettyó folyó felső folyásánál, Szilágy megye nyugati részén; az azonos nevű község központja.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Szilágysomlyótól 8 km-re délnyugatra a Réz-hegység, a Szilágysomlyói Magura és a Szilágysági-dombvidék övezte Szilágynagyfalusi-medence közepén, 215 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.
Északon Bürgezd, keleten Szilágysomlyó, délen Szilágybagos és Szilágyborzás, nyugaton Detrehem és Szilágyzovány határol. Közlekedési és földrajzi helyzete igen kedvező.
A falu belterületén keresztezik egymást azok az utak, amelyek különböző irányból – Nagyvárad, Zilah, Csucsa, Élesd – érkeznek. A település fontos vízi átkelőhely is.
Története[szerkesztés]
Szilágynagyfalu ősi magyar, Árpád-kori település. Első írásos említése a Váradi Regestrumban, az időrendbe szedett tüzesvaspróba-lajstromban található „villa NOG” bejegyzéssel 1213-ban.
Mint királyi birtokot 1249-ben IV. Béla a Geregye nembeli Pál országbírónak adta érdemeiért. Krasznavár elpusztulása, 1241 után a település a Valkóvár körül kialakult váruradalom szerves része a 14. század közepéig. A domínium nagy része ekkor Dancs mester, Kraszna megye főispánja kezébe jutott Valkóvárral és Szilágyzovánnyal együtt.
Később, 1372-ben Gönyüi János királyi ajtónállómesteré, végül ennek leánya, Anna, Losonci Dénes felesége révén a Losonci Bánffy családhoz került. Így lesz több évszázadon át a Réz-, illetve a Meszes-hegység közét is magába foglaló óriási Bánffy-birtok uradalmi központja.
A középkor folyamán több alkalommal a megyeszékhely szerepét is betöltötte, Kraszna vármegye gyakran tartotta itt gyűléseit. Birtokosa voltak még a Széchy, a Marton, a Nagyfalusi és a Komjátszegi család. A Bánffyak nevéhez fűződik a pálos kolostor megalapítása 1413-ban és a plébániatemplom megépítése. 1470 körül Nagyfalu országos sokadalmak tartására kapott jogot, ezt követően mezővárossá fejlődik, országos hírű állatvásárokkal.
Nagyvárad 1660. évi eleste után a török hódoltság peremterületéhez tartozik. A folytonos háborús dúlások - kuruc-labanc összecsapások, tatár betörés, rácdúlás, pestis -, valamint a császáriak súlyos adóterhei következtében a falu elnéptelenedik, telkeinek fele lakatlanná válik.
A 19. század második felében már érezhetők a polgárosodás jelei, igazi gazdasági fellendülését a vasút megépítése hozta el. Alapvető ágazata azonban továbbra is a mezőgazdaság – a gabona- és a gyümölcstermesztés – mellett a belterjesebb állattenyésztés – szarvasmarha, juh és sertés tenyésztése – volt.
Az ipari fejlődés fontos elemei a 20. század első évtizedeiben jelentek meg, amikor a néhány üzemet – fafeldolgozó, tégla- és cserépgyár, szeszfőzde – hoznak létre.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A 14-15. századból származó Bánffy kastély és udvarház.
- A 15. század végén épült, késő gót stílusú református templom.
- Kurgánok - a falutól délnyugatra fekvő szláv-avar temetkezési helyek.
- 2006-ban Arany János szobrot avattak fel a templom mögötti parkban.[2]
Érdekességek[szerkesztés]
A falu határában tekintélyes kiterjedésű nádasok helyezkedtek el, mielőtt még a Berettyót szabályozták volna. Egy, a falu központjától kiinduló utca a "Buda" nevet viseli. Ezenfelül a kastély sok fontos uraság, gróf és fejedelem székhelyéül szolgált az idők során. Mindezen jelek arra utalnak, hogy Arany János Toldi Miklósa a falu határában hadakozott a nádi farkasokkal (mára kihaltnak hitt, de előkerült aranysakál), s itt mutatta az utat, amelyik Budára tér el, a nyomórúddal. A költő szülei innen költöztek Szalontára, ismerős volt neki hát e táj.[3]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1952. március 26-án Szabó Árpád földrajzi és honismereti szakíró.
- Itt tevékenykedett Major Miklós földrajzi szakíró.
- Itt járt iskolába dr. Balázs Tibor költő, műfordító, irodalomtörténész, a budapesti Littera Nova Kiadó igazgatója, a Magyar Írószövetség tagja
Források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Szabadság, 2006. márc. 15.
- ↑ http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/24235
.svg){kind=small}
