Szilágynagyfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágynagyfalu (Nușfalău)
Református temploma
Református temploma
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang községközpont
Beosztott falvak Bürgezd
Irányítószám 457260
SIRUTA-kód 142248
Népesség
Népesség 3214 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 2347
Község népessége 3600 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 210 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágynagyfalu (Románia)
Szilágynagyfalu
Szilágynagyfalu
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 11′ 35″, k. h. 22° 42′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 35″, k. h. 22° 42′ 24″
Szilágynagyfalu weboldala

Szilágynagyfalu (románul Nușfalău) község Romániában, a Berettyó folyó felső folyásánál, Szilágy megye nyugati részén.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágynagyfalu község Szilágysomlyótól 8 km-re délnyugatra a Réz-hegység, a Szilágysomlyói Magura és a Szilágysági-dombvidék övezte Szilágynagyfalusi-medence közepén, 215 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.

Északon Bürgezd, keleten Szilágysomlyó, délen Szilágybagos és Szilágyborzás, nyugaton Detrehem és Szilágyzovány határol. Közlekedési és földrajzi helyzete igen kedvező.

A falu belterületén keresztezik egymást azok az utak, amelyek különböző irányból – Nagyvárad, Zilah, Csucsa, Élesd – érkeznek. A település fontos vízi átkelőhely is.

Története[szerkesztés]

Szilágynagyfalu ősi magyar, Árpád-kori település. Első írásos említése a Váradi Regestrumban, az időrendbe szedett tüzesvaspróba-lajstromban található „villa NOG” bejegyzéssel 1213-ban.

Mint királyi birtokot 1249-ben IV. Béla a Geregye nembeli Pál országbírónak adta érdemeiért. Krasznavár elpusztulása, 1241 után a tele­pülés a Valkóvár körül kialakult váruradalom szerves része a 14. század közepéig. A domínium nagy része ekkor Dancs mester, Kraszna megye főispánja kezébe jutott Valkóvárral és Szilágyzovánnyal együtt.

Később, 1372-ben Gönyüi János királyi ajtónállómesteré, végül ennek leánya, Anna, Losonci Dénes felesége révén a Losonci Bánffy családhoz került. Így lesz több évszázadon át a Réz-, illetve a Meszes-hegység közét is magába foglaló óriási Bánffy-birtok uradalmi központja.

A középkor folyamán több alkalommal a megyeszékhely szerepét is betöltötte, Kraszna vármegye gyakran tartotta itt gyűléseit. Bir­tokosa voltak még a Széchy, a Marton, a Nagyfalusi és a Komjátszegi család. A Bánffyak nevéhez fűződik a pálos kolostor megalapítása 1413-ban és a plébániatemplom megépítése. 1470 körül Nagyfalu országos sokadalmak tartására kapott jogot, ezt követően mezővárossá fejlődik, országos hírű állatvásárokkal.

Nagyvárad 1660. évi eleste után a török hódoltság peremterületéhez tartozik. A folytonos háborús dúlások - kuruc-labanc összecsapások, tatár betörés, rácdúlás, pestis -, valamint a császáriak súlyos adóterhei következtében a falu elnéptelenedik, telkeinek fele lakatlanná válik.

A 19. század második felében már érezhetők a polgárosodás jelei, igazi gazdasági fellendülését a vasút megépítése hozta el. Alapvető ágazata azonban továbbra is a mezőgazdaság – a gabona- és a gyümölcs­termesztés – mellett a belterjesebb állattenyésztés – szarvasmarha, juh és sertés tenyésztése – volt.

Az ipari fejlődés fontos elemei a 20. század első évtizedeiben jelentek meg, amikor a néhány üzemet – fafeldolgozó, tégla- és cserépgyár, szeszfőzde – hoznak létre.

Nevezetességei[szerkesztés]

Arany János köztéri mellszobra (Lőrincz Lehel alkotása)
  • A 14-15. századból származó Bánffy kastély és udvarház.
  • A 15. század végén épült, késő gót stílusú református templom.
  • Kurgánok - a falutól délnyugatra fekvő szláv-avar temetkezési helyek.
  • 2006-ban Arany János szobrot avattak fel a templom mögötti parkban.[2]

Érdekességek[szerkesztés]

A falu határában tekintélyes kiterjedésű nádasok helyezkedtek el, mielőtt még a Berettyót szabályozták volna. Egy, a falu központjától kiinduló utca a "Buda" nevet viseli. Ezenfelül a kastély sok fontos uraság, gróf és fejedelem székhelyéül szolgált az idők során. Mindezen jelek arra utalnak, hogy Arany János Toldi Miklósa a falu határában hadakozott a nádi farkasokkal (mára kihaltnak hitt, de előkerült aranysakál), s itt mutatta az utat, amelyik Budára tér el, a nyomórúddal. A költő szülei innen költöztek Szalontára, ismerős volt neki hát e táj.[3]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1952. március 26-án Szabó Árpád földrajzi és honismereti szakíró.
  • Itt tevékenykedett Major Miklós földrajzi szakíró.
  • Itt járt iskolába dr. Balázs Tibor költő, műfordító, irodalomtörténész, a budapesti Littera Nova Kiadó igazgatója, a Magyar Írószövetség tagja

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]