Farkasmező
| Farkasmező (Lupoaia) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Rang | falu |
| Községközpont | Karika |
| Irányítószám | 457097 |
| SIRUTA-kód | 140743 |
| Népesség | |
| Népesség | 316 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 215 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Farkasmező
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 11′ 36″, k. h. 23° 15′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 36″, k. h. 23° 15′ 04″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Farkasmező falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágy megyében, Zsibótól délre, Karika és Kettősmező között, az Egregy-patak déli partján fekvő település.
Története[szerkesztés]
Farkasmező nevét az oklevelek 1469-ben említették először Farkasmezew néven. A település birtokosai ekkor Zsombori Péter és László, valamint Drágfi Zsigmond és Tamás voltak, akik azt 1469-ben zálogba adták Monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdának és székely ispánnak.
1602 előtt Zombori Farkas birtoka volt, de 1602-ben Básta György generális és Kövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adták érdemei jutalmául.
1837-ben főbb birtokosai Mártonfi, Márkus, Zombori, Kabós és Horváth családok voltak.
1890-ben 325 lakosa volt, melyből 26 magyar, 295 oláh, 4 egyéb nyelvű, ebből 5 római katolikus, 276 görögkatolikus, 12 görögkeleti, 9 református, 5 unitárius, 18 izraelita. A házak száma 73.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemplom – a Szent Arkangyalok tiszteletére van szentelve. Anyakönyvüket 1873-tól vezetik.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 413–415. o. Online elérés
