Újvágás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Újvágás (Lazuri)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Alsóvalkó
Irányítószám 457346
SIRUTA-kód 142970
Népesség
Népesség236 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Újvágás (Románia)
Újvágás
Újvágás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 05′ 56″, k. h. 22° 45′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 56″, k. h. 22° 45′ 03″

Újvágás (románul Lazuri) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól délre, Valkóváraljától délkeletre, Krasznafüzes és Felsővalkó közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

A falu nevét 1481-ben Wywagas néven említette először oklevél, mint Kraszna vármegyei, Valkó várához tartozó falut, mely a Bánffyak birtoka volt.

1492-ben Új-Vágás, 1497-ben Ujjvágas, 1575-ben Vyvagas-nak írták.

1537-ben Somlyói Báthory István erdélyi vajda fiait Andrást, Kristófot és Istvánt iktatták be az itteni birtokba.

1641-ben Losonczy Bánffy Zsuzsanna Jeszeniczei Szunyogh Gáspárné birtoka volt, aki azt eladta Gerőmonostori Kemény Jánosnak és örököseinek. Később a Rákócziak birtoka volt, majd a kincstáré lett, aki Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

1733-ban végzett összeíráskor mindössze 9 román család élt itt.

Az 1808-as összeíráskor báró Bánffy, gróf Petki, gróf Bánffy, báró Kemény és Vai családok birtoka volt.

1847-ben 364 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.

1890-ben 281 lakosából 10 magyar, 270 román, 1 egyéb nyelvű volt, ebből 274 görögkatolikus, 7 izraelita volt. A házak száma ekkor 54 volt.

1910-ben 336 lakos élt a településen, ebből 6 volt magyar, 330 román, melyből 330 görögkatolikus, 5 izraelita volt.

A trianoni békeszerződésig Újvágás Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Ortodox templom

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 731–734. o. Online elérés