Almásgalgó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Almásgalgó (Gâlgău Almașului)
RO SJ Gâlgău Almașului.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Almásbalázsháza
Irányítószám 457029
Körzethívószám +40 x60[1]
SIRUTA-kód 140191
Népesség
Népesség1030 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság4
Földrajzi adatok
Tszf. magasság210 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Almásgalgó (Románia)
Almásgalgó
Almásgalgó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 11′ 51″, k. h. 23° 19′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 51″, k. h. 23° 19′ 30″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Almásgalgó témájú médiaállományokat.

Almásgalgó (románul: Gâlgău Almașului) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Almás patak két partján, Zsibótól 8,5 km-re délkeletre, Tihó és Kettősmező között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Almásgalgó (Galgó) neve a szláv glog (glogov) (=galagonya) szóból ered.

Története[szerkesztés]

A falu nevét az oklevelekben 1560-ban említették először Chalgo alakban.

Galgó Almás várának tartozéka volt, s mint ekkor Doboka vármegyéhez tartozó helység a Páncélcsehi járáshoz tartozott. 1560 előtt Bebek Ferenc birtoka volt.

1560-ban Somlyói Báthory Kristófot és nejét iktatták be a hűtlenségbe esett Bebek Ferenc birtokába.

1603-ban Csáky István mint Nagy-Almáshoz tartozó birtokot vette zálogba Rátóti Gyulafi Lászlónak.

1630-ban Zakariás Istvánné Básti Anna és gyermekei voltak birtokosai.

1837-ben Józsika bárót írták a település birtokosának.

Az 1837 évi összeíráskor Almásgalgónak 566 lakosa volt, a házak száma 95.

1890-ben 966 lakosából 904 fő oláh, 21 magyar, 41 egyéb nyelvű volt. A népességből 922 fő görögkatolikus, 6 római katolikus, 2 evangélikus, 36 izraelita volt. A házak száma 211 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

A 2002-es népszámláláskor 1082 lakosa közül 1055 fő (97,5%) román, 20 (1,8%) cigány, 4 (0,4%) magyar és 3 (0,3%) német volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 422–424. o. Online elérés