Szamosszéplak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szamosszéplak (Aluniș)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Benedekfalva
Irányítószám 457036
SIRUTA-kód 140262
Népesség
Népesség601 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság6
Földrajzi adatok
Tszf. magasság180 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szamosszéplak (Románia)
Szamosszéplak
Szamosszéplak
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 23′ 07″, k. h. 23° 16′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 23′ 07″, k. h. 23° 16′ 34″

Szamosszéplak (románul: Aluniș, 1926-ig Săplac) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágycsehtől keletre, Benedekfalva és Inó közt, a Szamos bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szamosszéplak (Széplak) Árpád-kori település. Nevét 1246-ban említette először oklevél Sceplok néven.

1387-ben Zeplak, 1423-ban Zephlak, 1450-ben Zephlak, 1494-ben Széplak néven írták.

1387-ben a Szolnok vármegyéhez és az aranyosi várhoz tartozó települést Zsigmond király Kusalyi Jakcs mester fiainak György, István és András kincstárnokoknak, és Bereg vármegyei főispánoknak adta. A Kusalyi Jakcsoké volt még 1475-ben is.

1494-ben Drágffy Bertalan kapta meg. Drágffy birtok volt még 1543-ban is, ekkor Drágffy Gáspár volt birtokosa.

1593-ban Somlói Báthory Zsigmondé, aki Széplak tizedét Gyulafi Lászlónak adta.

1671-ben a széplaki határon osztozkodtak Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála gyermekei: Kapi György, Balassa Imréné Barcsai Judit, Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála osztoztak meg.

1733-ban Gyulai, Mikes, Macskási, Toroczkai és Bethlen családok osztoztak a birtokon.

A 20. század elején Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Az 1910-es népszámláláskor 633 lakosa volt, ebből 49 magyar, 579 román, melyből 582 görögkatolikus, 33 református, 10 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma 1720-ban épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 382–391. o. Online elérés