Pusztarajtolc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pusztarajtolc (Răstolțu Deșert)
Pusztarajtolc fatemploma
Pusztarajtolc fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Felsőegregy
Irányítószám 457006
SIRUTA-kód 139964
Népesség
Népesség329 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Pusztarajtolc (Románia)
Pusztarajtolc
Pusztarajtolc
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 02′ 52″, k. h. 23° 08′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 52″, k. h. 23° 08′ 15″

Pusztarajtolc (román neve Răstolțu Deșert) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zilahtól délkeletre, Nagyrajtolc, Felsőegregy és Almásszentmária közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Rajtolc (Puszta-Rajtolcz) nevét 1246-ban IV. Béla király oklevele említette először, mely szerint a települést Gál erdélyi püspök telepítette be oláh lakossággal. E kiváltságlevelet V. István király is megerősítette.

1333-ban az Almás patak mellett fekvő Ratolch, Rotolch bércét említették Szent-Mihály és Szent-Mária-asszonytelke határjárásánál, mikor Pogány István mestert és örököseit ide beiktatták. Ekkor határát is részletesen felsorolták. 1334-ben Rotolch, 1560-ban Rajtolcz, 1603-ban Raytolc, 1641-ben Raytócz, 1772-ben Raitotz néven írták. 1722-es összeíráskor Rajtolcz praediumot említették, mint Póósa birtokát.

1837-ben Puszta-Rajtolcznak 200 lakosa volt, 21 szanaszét épült házban. 1890-ben 445 lakosából 421 román, 2 magyar, 1 német, 21 egyéb nyelvű volt. Ebből 434 görögkeleti ortodox, 3 római katolikus, 3 izraelita volt. A házak száma 93 volt.

A fatemplom tornáca

A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott. 1913-ban 536 lakosa volt, ebből 529 román, 7 magyar, melyből 522 görögkatolikus, 9 görögkeleti ortodox volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 269–272. o. Online elérés