Náprád
| Náprád (Năpradea) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Náprád |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457255 |
| SIRUTA-kód | 142186 |
| Népesség | |
| Népesség | 772 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Náprád
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 21′ 44″, k. h. 23° 19′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 44″, k. h. 23° 19′ 26″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Náprád (románul Năpradea, németül Rübendorf) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Zilahtól 41 km-re, Zsibótól 13 km-re északkeletre a Szamos jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falut 1387-ben Naprad néven említik először, ekkor az Aranyosi várhoz tartozott.
1423-ban Naprad, 1464-ben Napprad, 1472-ben Oláh-Náprád, 1549-ben Nabrad, 1555-ben Nabrad, 1570-ben Napragh, 1636-ban Nagi-Náprád, 1637-ben Kisnáprád néven írták.
A Szamos partján, dombtetőn áll Náprád várának romja. A várat 1383-ban említik először, valószínűleg a 18. század elején robbantották fel a császáriak.
1423-ban Kusalyi Jakcs Dénes oláh falujaként említették.
Az 1500-as évek elején a Drágffyak is birtokosok voltak itt.
1585 és 1595 között Naprad a Kusalyi Jakcs család kezéről Báthory György és neje, majd a Gyulafiak birtoka lett.
1604-ben a Gyulafi családé volt.
1847-ben 2821 lakosa volt. Ebből római katolikus 2617, református 134, izraelita 45 volt.
1910-ben 1251, túlnyomórészt román lakosa volt.
A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
1992-ben társközségeivel együtt 3095 lakosából 3050 román, 43 cigány és 2 magyar volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus kőtemploma 1836-ban épült.
- Római katolikus kápolnája 1860-ban épült a leégett 1856-os templom helyén. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 141–148. o. Online elérés
|
.svg){kind=small}