Kisgoroszló
Kisgoroszló (Traniș) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Rang | falu |
Községközpont | Náprád |
Irányítószám | 457258 |
SIRUTA-kód | 142211 |
Népesség | |
Népesség | 370 fő (2011. okt. 31.)[1] |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 19′ 59″, k. h. 23° 18′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 59″, k. h. 23° 18′ 23″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kisgoroszló település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szamosudvarhelytől északkeletre, a Szamos jobb partján, Nagygoroszló és Náprád közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Kis-Goroszló már az Árpád-korban lakott hely volt, az oklevelek már 1205–1235 között említették Borozlau néven.
1454-ben Gorozló, 1475-ben Kysgorozlo, 1548-ban Borozlo, 1584-ben Guruzló néven írták.
1449-ben a budai káptalan II. Ulászló meghagyásából bélteki Drágffy Bertalant iktatta be Nagy- és Kisgoroszló birtokába.
1575 előtt Kisgoroszló Károlyi László birtoka volt, akitől a birtokot hűtlensége miatt Báthory István elvette és rátóti Gyulafi Lászlónak adta.
1715-ben Kisgoroszlónak 126 lakosa volt, melyből 45 magyar, 162 román volt. 1720-ban 270 lakosából 108 magyar, 162 román volt.
1847-ben 478 lakosa volt, melyből 5 római katolikus, 473 görögkatolikus volt.
Az 1890-ben végzett összeíráskor Kisgoroszlónak 480 lakosa volt, ebből 12 magyar, 1 német, 416 román, 43 horvát, 7 egyéb nyelvű volt. Ebből római katolikus 45, görögkatolikus 423, izraelita 12. A házak száma 110 volt.
Kisgoroszló a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 450–456. o. Online elérés
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)