Bagolyfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bagolyfalu (Hurez)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Krasznahorvát
Irányítószám 457186
SIRUTA-kód 141553
Népesség
Népesség357 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság282 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bagolyfalu (Románia)
Bagolyfalu
Bagolyfalu
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 03′ 56″, k. h. 22° 54′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 56″, k. h. 22° 54′ 52″

Bagolyfalu település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Zilahtól délnyugatra, Bogdánháza és Perje között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Bagolyfalu nevét az oklevelek 1481-ben említették először Bagolyháza néven. 1492-ben Bagolháza, 1508-ban Bagolfalwa, 1808-ban Bagolyfalu néven írták.

A falu Valkó várának tartozékai közé tartozott, birtokosa a losonci Bánffy család volt.

1508-ban Bánfi János Bagolyfalva és Alsóbagolyfalva nevű birtokait Báthory Szaniszlófi István kapta meg.

1519-ben losonci Bánfi László itteni birtokát elcserélte fia Miklós más megyebeli birtokáért.

1546-ban losonci (nagyfalusi) Bánfi Gáspár Bagolházát ártánházi Bornemissza Boldizsárnak zálogosította el.

1564-ben II. János király Nagyfalusi losonci Bánfi Farkasnak adta adományként és 1565-ben fel is szólította Kraszna vármegyét, hogy iktassa be őt és örököseit a Rézalja nevű kerületben fekvő Bagolyfalva birtokba, amelyet Paksi Jób és neje, Bánfi Dorottya felségsértés miatt elvesztettek.

1638-ban a birtokon Bánfi Mihály és első neje, Károlyi Eurfozina gyermekei, Zsigmond, György és Borbála, valamint Bánfi Mihály özvegye, Kapi Judit és gyermekei, Dénes és Zsuzsánna osztozkodtak.

1648-ban ifj. Rákóczi György kapta meg.

1753-ban II. Rákóczi György nejének Báthori Zsófiának bagolyfalui részbirtoka a Bánfi család mindkét nembeli ágára szállt, miután a rajta levő terhet kifizették.

1759-bena birtokot Bánfi Ferenc és Boldizsár két egyenlő részre osztotta fel.

1777-ben a kincstár Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta a birtokot.

Az 1808-as összeíráskor birtokosai a gróf Bánfi, báró Bánfi, gróf Teleki és Boros családok birtoka volt.

1847-ben 403 görögkatolikus lakosa volt.

A falu Priszlop nevű határrészében savanyú forrás fakadt, melynek vizét gyógyvízként, köszvény ellen is sikerrel használták a 20. század elején.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 47–54. o. Online elérés