Kecskés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kecskés (Cozla)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Létka
Irányítószám 457217
SIRUTA-kód 141811
Népesség
Népesség254 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kecskés (Románia)
Kecskés
Kecskés
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 20′ 54″, k. h. 23° 23′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 20′ 54″, k. h. 23° 23′ 05″

Kecskés település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagysomkúttól délre, Dióspatak, Gyulaszeg és Kővársolymos közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

A Kővárhoz tartozó Kecskés nevét 1405-ben említették először, mikor Zsigmond király Kővárt Balk fiainak és Sandrinnak adományozta tartozékaival együtt.

1424-beli osztozkodásukkor Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak jutott.

1465-ben Kozla, 1562-ben Koslafalva, 1566-ban Kozla, 1890-ben Kecskés néven írták.

1565-ben Drágffy György halála után a Kusalyi Jakcsok birtoka lett.

1603-as urbárium nemes faluként említette.

1649-ben Leményi Gergely Péter egyik birtoka volt.

1610-ben 27 birtokosa volt, kik még 1770-ben is birtokosai voltak a településnek, ekkor még gróf Kendeffy Elek is birtokos volt itt.

1820-ban gróf Kendeffy Ádám, Flórián János utódai, Preda János, Pap Fülöp és még 17 család birtoka volt.

1877-től Kecskés körjegyzői székhely is volt.

1886-ban Kecskésnek 629 lakosa volt, melyből 615 görögkatolikus és 14 zsidó volt. 1891-ben 598 lakosa volt.

1898-ban Buttyán László leánya Mari, a Flórián család és Kingye György birtoka volt öröklés útján.

A 20. század elején Kecskés Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Az 1910-es népszámláláskor 667 lakosából 9 magyar, 9 német, 649 román volt, ebből 649 görögkatolikus, 15 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus templomát 1658-ban szentelték fel az Arkangyalok tiszteletére. Anyakönyvét 1825-től vezetik.

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)