Krasznahosszúaszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krasznahosszúaszó (Huseni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Kraszna
Irányítószám 457086
SIRUTA-kód 140645
Népesség
Népesség570 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Krasznahosszúaszó (Románia)
Krasznahosszúaszó
Krasznahosszúaszó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 10′ 59″, k. h. 22° 48′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 59″, k. h. 22° 48′ 13″

Krasznahosszúaszó település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól délre, Szilágysomlyó, Szilágynagyfalu és Ráton közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1341-ben említették először Huzyazo néven.

1425-ben Hozywazo, 1421-ben Hozzywazó, 1533-ban Hoszuaszo, 1556-ban Hosszúaszó néven írták.

1341-ben az akkor Kraszna vármegyéhez tartozó Huzyazo település Bánffy Dénes birtoka volt.

1536-ban Werbőczi István szerezte meg Hosszuaszót.

1553-tól Báthori birtok volt, majd 1648-ban a Rákócziaké lett.

1759 előtt a Bánffyaké; Bánffy Ferenc és Bánffy Boldizsár birtoka, akik 1759-ben osztozkodtak meg egymás közt: két egyenlő részre osztva Hosszúaszót.

1808-ban végzett összeíráskor a gróf Bánffy, báró Bánffy, és gróf Petki családoké volt.

A Pragmatica sanctio alatt végzett összeíráskor nem szerepelt a jegyzékben, tehát egészen lakatlan volt.

1847-ben végzett összeíráskor 213 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.

1890-ben 236 lakosából 21 volt magyar, 173 román, 42 egyéb nyelvű volt, melyből görögkatolikus 215, református 18, izraelita 3 volt. A házak száma ekkor 43.

Krasznahosszúaszó a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus temploma

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 530–533. o. Online elérés