Alsóvalkó
| Alsóvalkó (Valcău de Jos) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Alsóvalkó |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457345 |
| SIRUTA-kód | 142961 |
| Népesség | |
| Népesség | 748 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 103 |
| Népsűrűség | 11,83 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 63,23 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsóvalkó
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 22° 44′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 22° 44′ 27″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alsóvalkó (1899-ig Magyar-Valkó, románul Valcău de Jos) falu Romániában Szilágy megyében. Községközpont, Felsővalkó, Füzespaptelek, Rátonbükk, Újvágás és Valkóváralja tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágysomlyótól 14 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a szláv vlk (= farkas) főnévből származik.
Története[szerkesztés]
Valkó nevét 1249-ben említették először az oklevelek Wolko néven, amikor IV. Béla király a Geregye nemzetséghez tartozó Pál országbírónak adományozta.
Valkó várát a 13. században építették, 1317-ben már Borsa Kopasz fia Bekcs volt a királyi vár ura, akihez 1277-ben a Geregye nemzetség utolsó tagjának, Miklósnak halála után kerülhetett. A Borsáktól Elefánti Dezső foglalta vissza. 1341-ben Károly Róbert király Dancs mesternek adományozta a Felvidéken lévő váraiért cserébe, majd a Dancsfiak kihalta után Nagy Lajos király Genyő (Gönyüi?) János Komáromi és Krasznai főispánnak adományozta.
1402-ben Genyő János fiának, Zsigmondnak halála után annak nővérére Annára szállt fiúsítás útján. Anna kezével losonci Bánffy László kapta meg, tőle pedig fiaira, Lászlóra és Györgyre szállt. 1404-ben Zsigmond király ostromolta, 1665-ben a török dúlta fel és már nem állították helyre. 1910-ben a falunak 900, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3599 lakosából 3273 román, 201 cigány és 125 magyar volt.
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 745–751. o. Online elérés
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
.svg){kind=small}