Alsóvalkó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsóvalkó (Valcău de Jos)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang községközpont
Irányítószám 457345
SIRUTA-kód 142961
Népesség
Népesség748 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság103
Népsűrűség11,83 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület63,23 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóvalkó (Románia)
Alsóvalkó
Alsóvalkó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 22° 44′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 22° 44′ 27″

Alsóvalkó (1899-ig Magyar-Valkó, románul Valcău de Jos) falu Romániában Szilágy megyében. Községközpont, Felsővalkó, Füzespaptelek, Rátonbükk, Újvágás és Valkóváralja tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól 14 km-re délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv vlk (= farkas) főnévből származik.

Története[szerkesztés]

Valkó nevét 1249-ben említették először az oklevelek Wolko néven, amikor IV. Béla király a Geregye nemzetséghez tartozó Pál országbírónak adományozta.

Valkó várát a 13. században építették, 1317-ben már Borsa Kopasz fia Bekcs volt a királyi vár ura, akihez 1277-ben a Geregye nemzetség utolsó tagjának, Miklósnak halála után kerülhetett. A Borsáktól Elefánti Dezső foglalta vissza. 1341-ben Károly Róbert király Dancs mesternek adományozta a Felvidéken lévő váraiért cserébe, majd a Dancsfiak kihalta után Nagy Lajos király Genyő (Gönyüi?) János Komáromi és Krasznai főispánnak adományozta.

1402-ben Genyő János fiának, Zsigmondnak halála után annak nővérére Annára szállt fiúsítás útján. Anna kezével losonci Bánffy László kapta meg, tőle pedig fiaira, Lászlóra és Györgyre szállt. 1404-ben Zsigmond király ostromolta, 1665-ben a török dúlta fel és már nem állították helyre. 1910-ben a falunak 900, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3599 lakosából 3273 román, 201 cigány és 125 magyar volt.

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 745–751. o. Online elérés

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)