Oláhkecel
| Oláhkecel (Meseșenii de Sus) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Magyarkecel |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarkecel |
| Irányítószám | 457248 |
| SIRUTA-kód | 142113 |
| Népesség | |
| Népesség | 906 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 328 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 22° 59′ 04″47.126721°N 22.984407°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 22° 59′ 04″47.126721°N 22.984407°E | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhkecel témájú médiaállományokat. | |
Oláhkecel település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Zilahtól délnyugatra, Magyarkeceltől délkeletre, Gurzófalva és Sereden közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Kecel nevét a török kopasz (kecel) személynévből származónak tartják.
Története
[szerkesztés]Nevét 1341-ben említette először oklevél Fulkechel néven.
1345-ben Kezel, 1359-ben Felkechel, 1471-ben Oláhkechel, 1490-ben Felkeczel, 1498-ban Felswkeczel, 1504-ben Oláh-Keczel néven írták.
Egykor Valkó várához tartozó falu volt, oláh lakossággal.
1341-ben az oláh lakosságú Felkechel-be Dancs mestert iktatták be.
1422-ben Szel László kapta meg a birtokot. cse Gergely zálogbirtoka volt, melyet Keczeli Szele Balázs váltott ki. A Keczeli Szele családé maradt egészen 1504-ig, mikor Keczeli Szele Margit volt a település birtokosa.
1504-ben II. Ulászló király Keczeli Margit birtokába Bocskay Miklós erdélyi püspököt iktatta be.
1549-ben már újból a Keczeli Szele családé: Keczeli Szele Klára, Anna, Elena, Magdolna és Orsolya birtoka volt.
1755-ben végzett összeíráskor Oláhkecel a Keczeli Szele család leányágából származó: Keczeli Györgyné Gencsi Erzsébet és Gencsy Zsigmond birtoka volt.
1808-ban főbb birtokosai a gróf Teleki, Guti, Szentmarjai, Popa, Száva, Ördög, báró Wesselényi, gróf Andrási, Farnas, gróf Rédei, Jakab, Kozma, Komornyik, Virág, Gencsy, báró Kemény, Erdőtelki és Linker családok voltak.
1890-ben Oláhkecelnek 1382 lakosából 15 német, 1349 román, 1349 egyéb nyelvű lakosa volt. Ebből 1367 görögkatolikus, 15 izraelita volt. A házak száma ekkor: 267 volt.
A falu román neve 1964-ig Cățălul Românesc vagy Cățelu (hangtani hasonlóság, jelentése: hím kutyakölyök), azóta a mesterséges Meseșenii de Sus (tkp. felsőmeszesfalva); vö. Magyarkecel névváltozásával.[1][2]
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma 1785-ben épült, majd 1878-ban újból építették. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
- Turisztikai nevezetessége az oláhkeceli kénes és bikarbonátos vizű gyógyfürdő
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Helyneveink kialakulása, változása, megváltoztatása Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben az Erdélyi Gyopár 2007. év 5. számában
- ↑ Gabriela Violeta Adam: Câteva aspecte privond formarea numelor de grup (román nyelven)
Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 611–619. o. Online elérés
Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
