Dabjonújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dabjonújfalu (Bârsa)
Dablyonújfalu, görög katolikus fatemplom
Dablyonújfalu, görög katolikus fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Szamosudvarhely
Irányítószám 457311
SIRUTA-kód 142738
Népesség
Népesség 134 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 165
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dabjonújfalu (Románia)
Dabjonújfalu
Dabjonújfalu
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 19′ 31″, k. h. 23° 12′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 31″, k. h. 23° 12′ 38″

Dabjonújfalu település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Szamosudvarhelytől nyugatra, Szamosudvarhely és Dabjon között fekvő település.

Története[szerkesztés]

A Dabjon szomszédjában fekvő Dablyonújfalu román neve Barsa = Birszá a néphagyomány szerint onnan származott, hogy egy juhos gazda egy hasonhangzású határszéli községből juhokat teleltetett itt, s később meg is telepedett, s alapítója lett a községnek.

1549-ben már 5 új házat jegyeztek fel itt, s akkor a Drágfi család birtoka volt.

1570-ben I. Miksa új adományként adta a Kusalyi Jakcs családból Boldizsárnak és Mihálynak.

1641-ben Újfalun Szaniszlófi Báthory Kata rendelkezése szerint Újfalun megosztoztak Lónyai Zsigmond, Bedeginé Lónyai Kata, Becsky Lászlóné Lónyay Zsuzsanna fia Szántói Becsky György és leánya Bribery Bribery Melith Györgyné Zsuzsanna.

Freskórészlet a templomból

1847-ben 414 lakosa volt, ebből 409 görög katolikus, 5 református.

1890-ben 316 lakosából 5 magyar, 311 oláh, ebből 305 görög katolikus, 1 református, 10 izraelita. A házak száma 68 volt.

Dablyonújfalu a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 696–699. o. Online elérés