Szamosőrmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szamosőrmező (Var)
Var.Salaj.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Zsibó
Irányítószám 455204
SIRUTA-kód 139866
Népesség
Népesség475 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság5
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szamosőrmező (Románia)
Szamosőrmező
Szamosőrmező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 14′ 13″, k. h. 23° 17′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 13″, k. h. 23° 17′ 58″

Szamosőrmező vagy Őrmező (románul Var) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zsibótól délkeletre, Zsibó és Tihó között, három folyó, a Szamos, az Egregy patak és az Almás vizének ölelésében fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szamosőrmező (Őrmező) neve az egykor itt létezett Anonymus által is leírt gyepűkre utal. A település egykori lakosainak határőri (gyepűőri) foglalkozását őrzi nevében. Egykori lakosainak kötelességük volt e gyepűk őrzése. Ilyen gyepűk voltak például Vas megyében Felső- és Alsóőr, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Őr, Zemplén megyében Őrmező, Zilah melletti Őrhegy is.

Szamosőrmező nevében a Szamos előtag az itt folyó Szamosra utal.

Története[szerkesztés]

A település nevét az oklevelek 1469-ben említették először Ew(r) Mezew, majd 1492-ben Eormezeo néven.

A falu egykor nem mai helyén, hanem közvetlen az Egregy patak mellett feküdt, s Erdély legvégsőbb őrállomási helye volt. (Hodor leírása szerint Erdély a vajdák alatt csak Doboka vármegye széléig nyúlt.) Őrmező lakosai az 1700-as évek háborús zaklatásai miatt költöztek fel mostani helyükre, mely biztonságosabb menedéket nyújtott.

Az 1400-as években a Drágfi és a Zombori családok birtoka volt.

1525-ben Zombori Péter és László saját birtokrészét a Drágfi család tagjainak zálogosította el.

1575-ig Károlyi Lászlóé volt, kitől hűtlenség miatt somlyói Báthory István elvette és rátóti Gyulafi Lászlónak adományozta.

1723-tól a báró Bornemissza család birtoka volt.

1837-es összeíráskor a településnek 263 lakosa és 51 háza volt.

1890-ben 353 lakosa volt, melyből 18 magyar, 1 német és 333 oláh, 1 egyéb nyelvű volt. Ebből 1 római katolikus, 327 görögkatolikus, 5 református, 20 izraelita volt. A házak száma 76.

A falu lakosai főleg kosárfonással foglalkoztak.

A trianoni békeszerződés előtt Szamosőrmező Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Őrmező, Krisztus-kép a sziklafalon
  • A Sesul Morii határrészének meredek sziklafalába vésett Krisztus-kép, melyet a falu egykori tulajdonosa, báró Bornemissza Józsefné faragtatott oda a következő felírással:
„Nem isten, nem ember ezen kirajzolt kép,
De isten és ember, kit jelent ez a kép”.

Képek a fatemplomról[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 173–177. o. Online elérés