Mocsolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mocsolya (Valea Pomilor)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Szilágysámson
Irányítószám 457326
SIRUTA-kód 142872
Népesség
Népesség 616 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 467
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mocsolya (Románia)
Mocsolya
Mocsolya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 19′ 08″, k. h. 22° 57′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 08″, k. h. 22° 57′ 14″

Mocsolya település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól északkeletre, Ököritó és Kusaly közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szláv eredetű szó, melynek magyar jelentése kenderáztató, pocsolya.

Története[szerkesztés]

Nevét 1349-ben említették először Mocsaly néven.

1414-ben p. Machola, 1454-ben Mochola, 1584-ben Motsollya néven írták.

1345-ben Mocsolya és Diósad birtokon az Ady család ősei Adi (Od) János fiai és unokái, és Mocsolyai Imre osztoztak meg a váradi káptalan beleegyezésével, és rendelete alapján. Az Adiak azonban a mocsolai birtokrészüket később - rokoni szeretetből - a Mocsolaiaknak ajándékozták.

1430-ban Adi György deák e birtokot is eladta a Kusalyi Jakcs család Kusalyi Jakcsoknak.

1545-ben a Hadad várához tartozó birtokba Kusalyi Jakcs Mihályt iktatták be.

1797-ben végzett összeíráskor főbb birtokosai: Wesselényi Farkas, Móré Péter és Koszorús István voltak.

A 20. század elején Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

1910-ben 716 lakosa volt, melyből 669 magyar, 45 cigány volt. Ebből 21 görög katolikus, 666 református, 19 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma - 1794-ben épült.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 71–77. o. Online elérés