Aranymező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranymező (Băbeni)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang községközpont
Beosztott falvak Csokmány, Csűrfalva, Kismező, Pirosd
Népesség
Népesség 554 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1742 (2011)[2]
Magyar lakosság 4
Földrajzi adatok
Terület 53,89 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Aranymező  (Románia)
Aranymező
Aranymező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 18′ 09″, k. h. 23° 24′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 09″, k. h. 23° 24′ 04″

Aranymező (románul Băbeni) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágy megyében, Csákigorbótól északra, Csokmány és Kocsoládfalva között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első (Baba) elnevezését valószínűleg első alapítójáról kapta. Aranymező nevét pedig a Szamos fövenyén végzett aranymosásról kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét 1405-ben említették először Babafalva néven, majd 1424-ben Baba vagy más néven Aranymező-ként írták nevét.

Aranymező Kővárhoz tartozó település volt. Első lakosai magyar, majd később oláh kisnemesek voltak. 1405-ben Zsigmond király Kővárt Balk fiainak: Demeternek és Sandrinnak és Drág fiainak: Györgynek és Sandrinnak adományozta. 1424-ben Balk és Drág fiainak osztozkodásakor Aranymező Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak jutott. 1450-ben a Kusalyi Jakcsok leányági örökségének írták. 1543 és 1554 között a Drágfiaké volt. 1556-ban Izabella királyné az utód nélkül elhalt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek és nejének Báthory Annának és fiuknak Báthory Istvánnak adományozta. 1565-ben azonban Báthory György Miksa császár ellen lázadt, a lázadás leverése után fejváltságul Kővárat és tartozékait, köztük Aranymezőt is a császárnak engedte át. 1567-ben II. János király Miksa császártól visszafoglalta Kővárt tartozékaival együtt, és beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.1609-ben Báthory Gábor fejedelem e Kővárhoz tartozó birtokot Branyicskai Sármasaghi Zsigmondnak adományozta, de később 1612-ben száműzte , s a település birtoka kancellárja kezébe került.

Az 1603 évi Urbárium' szerint Aranymező a Kővári uradalom tiszttartóságához tartozott Csokmány, Pirosa, Toplicza és Kismező településekkel együtt. Tiszttartója Kelemen vajda volt. 1615-és 1630 között zálogbirtok volt. 1630-ban azonban Balásházy László örököseitől vajai Ibrányi Mihály váradi kapitány magához váltotta. 1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtok. 1658-ban Ibrányi Mihály és Ádám Aranymezőt II. Rákóczi György fejedelemnek visszaadta. 1664-ben Apafi Mihályé, aki Macskássy Boldizsárnak és Mihálynak adta zálogba. 1679 augusztus 21-én I. Apafi Mihály fejedelem az erdélyi hadakkal Szamosújvárról Désen keresztül érkezett Aranymezőre, s itt szállt meg. Hadait ekkor Thököly keze alá adta. 1793-tól Teleki család birtoka, s az övék volt még 1898-ban is. 1831-ben a Kővár vidékéhez tartozó község lakosainak száma 693 fő volt, valamennyien görög katolikusok. 1848 novemberében Katona Miklós vezette had egy része is itt éjszakázott Deés felé menve, s a település harangjait is magával vitte. Itt tartózkodott egy éjszaka Bem serege is. 1849 augusztusában Kazinczy tábora is pihent itt egy éjszaka. 1886-ban a településnek 1015 lakosa volt , 1891-ben 912 lakosából 4 római katolikus, 850 görög katolikus, 5 református, 53 izraelita volt. Aranymező a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus kőtemploma 1873-ban épült.

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)