Hosszúrév

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszúrév (Răstoci)
Görög katolikus fatemplom
Görög katolikus fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Nagyilonda
Irányítószám 457202
SIRUTA-kód 141697
Népesség
Népesség 142 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 242 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hosszúrév (Románia)
Hosszúrév
Hosszúrév
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′ 35″, k. h. 23° 31′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 35″, k. h. 23° 31′ 40″

Hosszúrév település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyilondától nyugatra, a Szamos folyó mellett, Lemény és Révkörtvélyes közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Hosszúrév nevét az oklevelek 1530-ban említették először Rostolczfalva néven.

1543-ban Rostosfalwa, 1566-ban Rastolcz, 1567-ben Raztoch, 1720-ban Réstolltz, 1890-ben Hosszúrév-nek írták.

Nevét a szláv Rastoka, Rostoka, restoka szóból veszi, melynek magyar jelentése folyamág, vagyis olyan helyet jelent, ahol a folyó szétágazik, mint itt, ahol a Szamos erősen északnak irányul és hirtelen megtörve dél felé veszi útját.

Rastolc 1525-1530 között keletkezett település.

1525-ben Drágffy János kis-nyiresi Hosszú Péter-nek és Tamásnak megengedte egy falu alapítását és ott egy malom építését engedélyezte, és a falu vajdaságát is neki ajándékozta.

1530-ban pedig özvegy Drágffy Jánosné Homonnai Drugeth Katalin e Hosszú Tamást és utódait már mint Resztolcsiakat a jobbágyságból felszabadította.

1553-ban Drágffy György és Ramás vajda birtoka volt.

1566-ban Izabella királyné az utód nélkül elhalt Drágffy György birtokát Báthory Györgynek és nejének Bárhory Annának adományozta.

1567-ben beregszói Hagymás Kristóf kapta II. János királytól.

1603. évi urbárium szerint a kis-nyiresi járáshoz tartozott, de a megelőző háborúban a falu teljesen leégett és elpusztult.

1650-ben Kővárhoz tartozó "fiskális" birtok volt.

1651-ben a nemes Hosszú családé volt.

1702-ben birtokosai voltak petki Nagy Pál, a Hosszú, Durus és a Máramarosból jött Dolha családok.

1820-ban Katona Zsigmond és Pál, Rácz Éva és Zsuzsánna, Felszegi István és Váradi Ferenc birtoka volt.

Az 1800-as évek végén lakosai román földművesek voltak, akik mészégetéssel is foglalkoztak.

Ruházatuk házilag készült kendervászon, gyapjú harisnya, guba volt. Házuk, gazdasági épületeik fából épültek (rakófa) szalmafedél alatt. Táplálékuk zöldség, tejnemű, és ritkán hús is. Kenyerük málé volt. Gyümölcseik közül főleg a besztercei szilvát szaporították.

1891-ben343 lakosából 20 római katolikus, 300 görög katolikus, 10 református, 18 izraelita volt. A település a 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

1910-ben 403 akosa volt, ebből 38 magyar, 10 német, 323 román, 32 cigány volt, melyből 358 görög katolikus, 17 református, 25 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus fatemplomát 1812-ben Hosszu Miklós építtette. 1824-ben szentelték fel Mihály és Gábor angyalok tiszteletére. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
  • Hosszúrév nevezetessége egy kétszáz éves parasztház, melynek egyetlen lakója a kilencvenéves Iuliana Câmpean [1]

Ismert emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)