Ugrás a tartalomhoz

Szilágyszeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágyszeg (Sălățig)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségSzilágyszeg
Rangközségközpont
Irányítószám457295
SIRUTA-kód142569
Népesség
Népesség416 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság212
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 21′ 54″, k. h. 23° 08′ 14″47.365063°N 23.137258°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 54″, k. h. 23° 08′ 14″47.365063°N 23.137258°E
SablonWikidataSegítség

Szilágyszeg (románul: Sălățig) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, a Szilágy-patak mellett, Szilágycsehtől délre fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szilágyszeg (Szilágy-Szeg) nevét 1377-ben említették először az oklevelek Syladzeg néven. A település birtokosai ekkor Várvölgyi János fiai Balázs, Máté és Bálint voltak.

1440-ben Sándorházi Tamást, Balázst és Jánost a kolozsmonostori konvent iktatta be itteni birtok negyedébe.

1492-ben II. Ulászló király perújítást engedélyezett a Szilágyszegi Pál és Bydeskúthi László, Miklós és Mihály testvérek közt folyó perben.

1549-ben Szilágyszegi Pál és Mihály és ifj. Pál birtoka volt.

1705-ben végzett összeíráskor nemesek voltak a településen Dobai Sándor, Újvári Gergely, Nagy Lajos, Török Sámuel, Kiss Sándor, László, István és János, Kis János, József és Veress Zsigmond voltak.

1718-ban ilosvai Dobai György és neje Szécsi Judit gyermekei osztoztak meg a szüleiktől kapott birtokrészen.

1732 előtt szilágyi Szegen Fodor András és neje szécsi Guti Zsuzsánna, majd ezek örökösei Fodor Zsigmond, János és Kata a település birtokosai. Az örökösök a birtokot 1733-ig felosztatlanul használták.

A tatárjárás idejéről fennmaradt szájhagyomány szerint a Bőnyéről és Sándorházáról a lakosok a tatárok elől a közeli erdőkbe menekültek, s a megmaradt lakosság később Szilágyszegre költözött.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint 523 lakosából 303 román, 204 magyar anyanyelvű.[1]

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma - 1809-ben bővítették.
  • Görögkatolikus fatemploma. - Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
  • az Árkosi Benkő család kúriája (jelenleg étterem és önkiszolgáló bolt)[forrás?]
  • a Horváth család kúriája (jelenleg orvoslakás és háziorvosi rendelő)[forrás?]
  • a református egyház által építtetett Iszákosmentő Központ (nincs intézményesítve)[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Sălaj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 440–447. o. Online elérés