Csicsókápolna
| Csicsókápolna (Căpâlna) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Galgó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Galgó |
| Irányítószám | 457142 |
| SIRUTA-kód | 141161 |
| Népesség | |
| Népesség | 325 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Csicsókápolna
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 15′ 010″, k. h. 23° 44′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 010″, k. h. 23° 44′ 06″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csicsókápolna (Căpâlna) település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágy megyében, Nagyilondától délkeletre, Galgó és Kaczkó között, a Szamos jobb partján fekvő település.
Története[szerkesztés]
Csicsókápolna (Kápolna) nevét az oklevelek 1437-ben említették először Kápolna mezőváros néven. 1467-ben Kapolnamezew, 1553-ban Kapolna néven volt említve.
Kápolna a Csicsóvár tartozéka volt, és a Bánffy család volt birtokosa.
1467-ben azonban Mátyás király a hűtlenségbe esett Bánffyaktól elvette tőlük és Szerdahelyi Kiss Jánosnak és testvérének adományozta.
1553-ban is Csicsóvár tartozéka volt. Vajdája Maxin János, kenéze Karácson volt.
1608-bann Basta idejében egy csapat Kővárról feldúlta a települést.
1615-ben perecseni Dévay György birtoka volt.
1630-ban Bethlen Gábor idejében a Dévay család által birtokolt falut Gerlay Nagy Benedek Szamosújvárhoz csatoltatta.
1668-ban I. Apafi Mihály fejedelem 1300 forintban Rácz Péter adományozta a települést, mivel ő azt már azelőtt is bírta.
1694-ben a Kincstár birtoka lett.
Az 1700-as években több birtokosa is volt; 1721-ben a Jósika örököséé lett.
1772-ben Kászoni Istvánné Deményi Katalin volt birtokosa.
1820-ban Szamosújvár városáé és Szamosújváré volt még 1898-ban is.
1857-ben 313 lakosa volt, ebből 311 görögkatolikus, 2 zsidó volt.
1891-ben 429 lakosából 2 római katolikus, 415 görögkatolikus és 12 izraelita volt.
Csicsókápolna trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemploma 1803-ban épült Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
- 1437 szeptemberében Lépes Lóránd alvajda ide hívta össze az országgyűlést az erdélyi parasztfelkelés idején, és itt kötötte meg a kápolnai uniót a három kiváltságos nemzet; a magyar, székely és szász, mely részben oka lett a később bekövetkezett Erdély különválásának.
- 1848. december 22-én este Bem tábornok parancsnoksága alatt itt ütköztek meg a magyar tüzérek az osztrákokkal, s az osztrákokat megfutamították. Bem tábornoknak ez volt az első diadala Erdélyben.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 212–220. o.
