Ráton
Ráton (Ratin) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Rang | falu |
Községközpont | Kraszna |
Irányítószám | 457088 |
SIRUTA-kód | 140663 |
Népesség | |
Népesség | 552 fő (2011. okt. 31.)[1] |
Magyar lakosság | 253 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 10′ 27″, k. h. 22° 49′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 27″, k. h. 22° 49′ 60″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ráton témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ráton település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágy megyében, Szilágysomlyótól délre, Kraszna és Krasznahosszúaszó között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Ráton Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1270-ben már említették Rathun néven.
Az 1400-as évek elején a település birtokosai a Ráthoni család tagjai voltak.
1449-ben a Rátoniak tiltakoztak az ellen, hogy birtokuk egynegyedébe, valamint Bíró Imre harmadába beiktassák a Rátoni család többi tagját: Rátoni Nagy Lőrincet, Rátoni Jakabot, Pétert és Rátoni Nagy Demjént és Istvánt.
1584-ben a Losonczi Bánffy Boldizsár birtoka volt, akinek Ráton határjárásól szóló oklevelét a váradi káptalan Báthory Zsigmond erdélyi vajda megbízásából átírta.
1721-ben Nagy Borbála elzálogosította rátoni örökségét Máté Bálintnak.
1808-ban végzett összeíráskor a településen birtokosok voltak:a Nagy, Goris, Gyulai, Aracsi, Kovács, Deák, Jakab, Ferenczi, Ladányi, Szabó, Kibédi, Berei, Szigeti, Zaj, Farkas, Erdélyi, Jákó, Surányi, Filep és még 25 más családot.
1847-ben végzett összeíráskor 395 lakosa volt, ebből római katolikus 11, görögkatolikus 12, református 368, izraelita 4 volt.
1890-ben csak 366 lakosa volt, melyből 355 magyar, 1 német, 10 oláh, ebből 12 római katolikus, 88 görögkatolikus, 249 református, 17 izraelita. A házak száma ekkor 90 volt.
Ráton a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református templom.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 279–283. o. Online elérés