Szamosdebrecen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szamosdebrecen (Vădurele)
Szamosdebrecen fatemploma
Szamosdebrecen fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Náprád
Irányítószám 457259
SIRUTA-kód 142220
Népesség
Népesség202 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szamosdebrecen (Románia)
Szamosdebrecen
Szamosdebrecen
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 19′ 55″, k. h. 23° 20′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 55″, k. h. 23° 20′ 30″

Szamosdebrecen település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zsibótól északkeletre, a Szamos folyó nagy kanyarulatának jobb oldalán, Kisgoroszló, Kismező és Náprád között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szamos előtagja a Szamos folyó közelségére utal, míg Debrecen utótagja szláv szó, melynek jelentése dub, dubráva = tölgyfa, tölgyfás. Román neve: Vadurele (Zátonyocskák), amely feltehetőleg onnan ered, hogy a XX. század elején a községet egy köves, szakadékos patak szelte át, a lakosság annak medrét használta (út helyett) közlekedési helyül, sőt a telkekre szolgáló bejárók is a patakmederre nyíltak.

Története[szerkesztés]

A korabeli oklevelek nevét gyakran csak Debreczen, Kisdebreczen néven említették. Először Debreczen néven 1543-ban tűnt fel neve, majd 1548-ban Kis-Debreczen, 1549-ben Debreczen, 1570-ben Kysdebreczen néven. 1543-ból ismerjük birtokosa nevét; ekkor Vajda Boldizsáré, 1570-ben pedig Nagy Boldizsár (Benedek?) birtoka volt. 1598-ban Báthory Zsigmond fejedelem Ippi Borsoló János ítélőmestert iktattaa be ide, majd Benedekfalvi Vajda Gábor birtoka lett, kinek utódnélküli halálával a kincstárra szállt. 1616-ban Daróczi Ferenc birtoka volt, aki többek között e birtokát is cserébe adta Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek Tasnád városáért.

Díszítés a templomon

1720-ban végzett összeírás adatai szerint 54 lakosa volt, valamennyien oláhok. 1750-ben 120 görögkeleti lakosa volt. 1847-ben 321 görögkatolikus lakta. 1890-ben 272 lakosából 3 magyar, 269 oláh, ebből 269 görögkatolikus, 3 izraelita. A házak száma ekkor 55 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetesség[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Lista monumentelor istorice: Județul Sălaj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 259–262. o. Online elérés