Szamosdebrecen
| Szamosdebrecen (Vădurele) | |
 | |
| Szamosdebrecen fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Náprád |
| Rang | falu |
| Községközpont | Náprád |
| Irányítószám | 457259 |
| SIRUTA-kód | 142220 |
| Népesség | |
| Népesség | 202 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szamosdebrecen
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 19′ 55″, k. h. 23° 20′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 55″, k. h. 23° 20′ 30″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szamosdebrecen település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Zsibótól északkeletre, a Szamos folyó nagy kanyarulatának jobb oldalán, Kisgoroszló, Kismező és Náprád között fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Szamos előtagja a Szamos folyó közelségére utal, míg Debrecen utótagja szláv szó, melynek jelentése dub, dubráva = tölgyfa, tölgyfás. Román neve: Vadurele (Zátonyocskák), amely feltehetőleg onnan ered, hogy a 20. század elején a községet egy köves, szakadékos patak szelte át, a lakosság annak medrét használta (út helyett) közlekedési helyül, sőt a telkekre szolgáló bejárók is a patakmederre nyíltak.
Története[szerkesztés]
A korabeli oklevelek nevét gyakran csak Debreczen, Kisdebreczen néven említették. Először Debreczen néven 1543-ban tűnt fel neve, majd 1548-ban Kis-Debreczen, 1549-ben Debreczen, 1570-ben Kysdebreczen néven. 1543-ból ismerjük birtokosa nevét; ekkor Vajda Boldizsáré, 1570-ben pedig Nagy Boldizsár (Benedek?) birtoka volt. 1598-ban Báthory Zsigmond fejedelem Ippi Borsoló János ítélőmestert iktattaa be ide, majd Benedekfalvi Vajda Gábor birtoka lett, kinek utódnélküli halálával a kincstárra szállt. 1616-ban Daróczi Ferenc birtoka volt, aki többek között e birtokát is cserébe adta Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek Tasnád városáért.
1720-ban végzett összeírás adatai szerint 54 lakosa volt, valamennyien oláhok. 1750-ben 120 görögkeleti lakosa volt. 1847-ben 321 görögkatolikus lakta. 1890-ben 272 lakosából 3 magyar, 269 oláh, ebből 269 görögkatolikus, 3 izraelita. A házak száma ekkor 55 volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Nevezetesség[szerkesztés]
- 17. századi ortodox fatemplom[2]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Sălaj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 259–262. o. Online elérés
.svg){kind=small}