Kiskalocsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiskalocsa (Călacea)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Csákigorbó
Irányítószám 457152
SIRUTA-kód 141269
Népesség
Népesség275 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kiskalocsa (Románia)
Kiskalocsa
Kiskalocsa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 07′ 08″, k. h. 23° 26′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 08″, k. h. 23° 26′ 57″

Kiskalocsa település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Csákigorbótól délkeletre, Füzesszentpéter, Csernek és Paptelke közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kiskalocsa (Kalocsa) nevét 1312-ben említette először oklevél Kalucha néven. 1348-ban Kalacha, 1591-ben Kalochya, 1696-ban Kalacsa néven írták.

Első birtokosai a Szil (Zyl) egykori várjobbágy nemzetség tagjai voltak.

  • 1312-ben a Zyl nemzetségből származó Gotthárd fia Péter, Nemes János és annak fia Péter birtoka volt, azonban ők birtokaikat később - gyilkosságok miatt - kénytelenek voltak átengedni a velük egy nemzetségből származó Kalocsai Olivérnek és rokonainak fiának Kalocsnak (Kalacs) és testvérének fiainak. A későbbiekben a település az ő birtokuk maradt 1370-ig.
  • 1370-ben azonban Kalacs fiú utód nélküli halála után I. Lajos király Kalacs leányát fiúsította.
  • 1509-ben Bebek János birtoka volt, aki azt Somi Józsának adta zálogba.
  • 1535-ben Bebek Imre a birtok negyedrészét Balassa Imrének és nejének Somi Annának adta el, aki azt férjére Patócsy Boldizsárra hagyta.
  • 1590-ben Balassa Margit gyermekei osztoztak a birtokon.
  • 1632-ben Kún Gotthárd és Wesselényi Boldizsár özvegyének birtoka volt.
  • 1668-ban Kornis Ferencnek, 1678-ban pedig a Sárközi családnak is volt itt részbirtoka.
  • 1694-ben Bánffy Mihály, Wass György és Dániel, Daczó Ferenc, Horváth Miklós és özv. Daczó Györgyné birtoka volt.
  • 1715-ben Wass Dániel, Haller György, Ördög Ferenc, Petki Nagy Gáborné birtoka volt.
  • 1727-ben gróf Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei osztoztak meg itteni birtokaikon.
  • 1863-ban úrbéri kárpótlásban részesültek itt báró Huszár Károly, Leményi Pap Ferenc, Máiaffy Anna, Sikó Miklós, Csákó űborbála és Mihály, Baranyai Klára és más családok.
  • 1891-ben 888 lakosából 1 római katolikus, 851 görögkatolikus, 38 izraelita volt.
  • 1898-ban Mihály János, Somogyi István vásárlás, Zamberer József nemes Józseftő szintén vásárlás útján volt itt birtokos.

Kiskalocsa ekkor Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

  • 1910-ben végzett népszámláláskor 975 lakosa volt, melyből 2 magyar, 15 német, 958 román volt. Ebből 958 görögkatolikus, 15 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus temploma.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.