Blenkemező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Blenkemező (Poiana Blenchii)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang községközpont
Irányítószám 457275
SIRUTA-kód 142382
Népesség
Népesség706 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság3
Népsűrűség13,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület52,98 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Blenkemező (Románia)
Blenkemező
Blenkemező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 18′ 27″, k. h. 23° 44′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 27″, k. h. 23° 44′ 55″

Blenkemező (románul: Poiana Blenchii) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A bábai, gombási és felkusi patakok torkolatában, a Korn, Poi és Pliis nevű hegyek között, a galgói és a magyarláposi út mellett, Galgó, Bába, Csicsógombás, Csicsókápolna és Kishavas közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Blenkemező nevét az oklevelek 1553-ban említették először Pojana és Poyána néven. A település kezdetektől Csicsóvár tartozéka volt.

1570-ben birtokosai a Blenke család tagjai; Blenke György voltak. 1591-ben Báthory Zsigmond fejedelem Polyán települést Rácz Péternek adományozta a törökkel szemben kifejtett hűségéért. A település ekkor Szamosújvárhoz tartozott. 1652-ben Rákóczi György Rácz Pétert és nejét Szilvási Juditot – aki Báthory Zsófia "felmenőjének étekhordozója" volt – birtokában megerősítette.

1750-ben a Rácz család tagjainak: Péternek, Ádámnak és Györgynek, valamint Filep Mihálynak és Kászoni Sándornak a birtoka volt. 1770 és 1773 körül végzett összeíráskor a galgói Rácz család birtoka volt, s az övék volt még az 1800-as évek végén is.

1857-ben 643 lakosa volt, ebből 4 római katolikus, 9 görögkatolikus, 571 görögkeleti, 32 helvét, 27 zsidó. A házak száma ekkor 120 volt.

1891-ben 674 lakosa volt, melyből 7 római katolikus, 3 görögkatolikus, 599 görögkeleti, 22 református, 43 izraelita. A házak száma ekkor 137 volt. Határa 3162 kataszteri hold.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkeleti fatemplomát kőből, toronnyal építették át, és Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Oltárának érdekessége, hogy abba Szent Demeter csontjából egy darab van befoglalva.
  • Bábai szoros: A Szoros a bábai patak áttörése nyomán alakult ki, Blenkemező közelében. A Bába felé vezető völgy egyik fordulója után páratlan látvány tárul az ideérkező szeme elé: mindkét oldalon 70-80 méter magas égnek meredő sziklákkal szegélyezett réteges mészkő sziklafal, a 8-10 méter szélességű hegyszoros bejáratánál. A vidéket a természet szépségeit kedvelők gyakran látogatják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.