Ködmönös

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ködmönös (Cormeniș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Községközpont Nagylózna
Irányítószám 457226
SIRUTA-kód 141900
Népesség
Népesség 200 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 215 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ködmönös (Románia)
Ködmönös
Ködmönös
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′ 07″, k. h. 23° 31′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 07″, k. h. 23° 31′ 00″
Ködmönös környéke 1769-1773 között

Ködmönös település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zsibótól északkeletre, a Szamos balparti úton, Konkolyfalva és Nagylózna közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét valószínű a valamikor itt nagyban gyártott ködmönök után kapta.

Története[szerkesztés]

Ködmönös és környéke már ősidőktől lakott hely volt. Itt a Gyálu szakaturi hegytetőn Torma Károly régész egy rómaiak által épített őrhelyre bukkant.

A település kezdetektől fogva Almásvárához tartozott.

Nevét 1554-ben említették először az oklevelek Keodmenes néven, amikor Kecskeméti Patócsi Boldizsárné Somi Anna itteni birtokrésze negyedét lekötötte férjének.

1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenné vált Kendy Gábor itteni részét Bocskay Istvánnak adományozta.

1600-ban Mihály vajda Bocskay István itteni birtokrészét annak hűtlensége miatt Csáky Istvánnak adta.

1627-ben Rákóczi Zsigmond fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót erősítette meg itteni birtokrészeiben.

1642-ben Csáky birtok volt, 1652-ben Csáky István fiai a birtok itteni részét Kemény Jánosnak zálogosították el. 1694-ben Csáky László birtoka volt.

1696-ban a hódoltsági falvak közt jegyezték nevét.

1698-ban a Hosszú, Miháli, Varga, gróf Lázár családok birtoka volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

1910-ben 365 lakosa volt, ebből 4 magyar, 358 román volt, melyből 357 görög katolikus volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus fatemplomát 1834-ben az őrangyalok tiszteletére szentelték fel.

Anyakönyvet 1822-től vezetnek.

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)