Hosszúújfalu
| Hosszúújfalu (Husia) | |
 | |
| Hosszúújfalu görögkatolikus fatemploma (1800). | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Zsibó |
| Irányítószám | 455202 |
| SIRUTA-kód | 139848 |
| Népesség | |
| Népesség | 257 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 22 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 210 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Hosszúújfalu
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 17′ 09″, k. h. 23° 17′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 09″, k. h. 23° 17′ 45″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúújfalu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hosszúújfalu település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Zsibótól északkeletre, a Szamos jobb partján, Nagygoroszló és Szilágyróna közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Hosszúújfalu egykor Középszolnok vármegyéhez tartozó település volt.
1582-ben a Jakabfi család tagjainak, Jakabfi Ambrusnak és Móricznak birtoka volt.
1637-ben a Lónyaiaké: Lónyai Zsigmond birtoka volt.
1632 körül Várad eleste után e település is elpusztult, sorsában valószínű Hadad sorsával osztozott.
1750-ben végzett összeíráskor 206 görögkatolikus lakosa volt.
1890-ben 349 lakost számoltak össze a településen, melyből 4 magyar, 1 német, 1 tót, 342 román, amiből 5 római katolikus, 337 görögkatolikus, 1 református, 6 izraelita. A házak száma ekkor 65 volt.
1900-ban 344, 1920-ban 410, 1992-ben 276, 2002-ben 294 lakosa volt a településnek.
Hosszúújfalu a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
Itt éltek[szerkesztés]
- Jósa Piroska (1934–) orvos és helytörténetíró 1964-1974 között e körzetben körorvos volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 699–701. o. Online elérés
.svg){kind=small}