Máron

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Máron (Marin)
Satul Marin2.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Kraszna
Irányítószám 457087
SIRUTA-kód 140654
Népesség
Népesség900 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság288 m
Terület12,41 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Máron (Románia)
Máron
Máron
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 09′ 36″, k. h. 22° 52′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 36″, k. h. 22° 52′ 29″

Máron (románul: Marin) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Szilágysomlyói-medencében, Szilágysomlyótól 22 km-re délre, Zilahtól 29 km-re délnyugatra fekszik. A Krasznára vezető utat 2008-ban aszfaltozták.

Története[szerkesztés]

1312-ben Maryn, 1458-ban Maron, 1497-ben Marony néven említették. Már a 15. században és később is főként a losonci Bánffy család birtoka volt.

Bánfi László és Báthory István misék végzésének kötelezettségével a nagyfalusi pálos kolostornak ajándékozták. A pálosok mároni jobbágyait Izabella királyné fel is mentette az adózás alól. 1556-ban János Zsigmond egy mároni részbirtokot losonci Bánfi Istvánra ruházott át. 1563-ban a zárda priorja a Báthoryaknak adta. 1571-ben a birtok felosztásáról szerződést kötött Báthory István erdélyi vajda, Báthory Kristóf, Bánfi Farkas és Kristóf. 1677-ben özvegy Bánfi Dénesné Bornemissza Katalint iktatták be a mároni birtokba. 1699-ben Báthory Zsófia rendelkezése szerint mint a somlyai birtok tartozéka évenként 336 sótömböt tartozott kiállítani és 4 ökörrel adózott.

1658-ban huszonhat jobbágycsaládot és tizenöt puszta háztelket írtak össze. 1708-ban a környéken folyó csatározások miatt lakosai elmenekültek, és még 1715-ben is lakatlanul állt. 1720-ban azonban már 64 jobbágy- és 23 zsellércsaládot írtak össze. 1750-ben 151 görögkatolikus (román), 1785-ben 436 lakosa volt.

1759-ben Bánffy Ferenc és Boldizsár osztoztak meg birtokán; két egyenlő részre osztva azt. 1876-ig Kraszna vármegyéhez tartozott, akkor Szilágy vármegye krasznai járásához csatolták. Görögkatolikus lelkészét 1950-ben letartóztatták, és a nagyenyedi börtönben halt meg.

Korábban híres volt az itt főzött nagy mennyiségű cujkáról.

1780-ban épült fatemplomát 1967-ben rombolták le. Az újraéledt görögkatolikus egyház 1998-ban új, saját templomot szentelt fel a faluban.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 529 görögkatolikus vallású román lakosa volt.
  • 1910-ben 702 lakosából 689 volt román és 12 német (jiddis) anyanyelvű; 689 görögkatolikus és 11 zsidó vallású.
  • 2002-ben 995 román nemzetiségű lakosából 895 volt ortodox és 97 görögkatolikus vallású.

Források, hivatkozások[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 49–52. o. Online elérés
  • Falutérkép
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Képek[szerkesztés]