Szilágypaptelek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szilágypaptelek (Popeni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Nyirsid
Irányítószám 457253
SIRUTA-kód 142168
Népesség
Népesség876 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság14
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágypaptelek (Románia)
Szilágypaptelek
Szilágypaptelek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 15′ 03″, k. h. 23° 10′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 03″, k. h. 23° 10′ 14″

Szilágypaptelek település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zilahtól északkeletre, Nyirsid és Zsibó között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szilágypaptelek papok birtoka; a meszesi monostor telke, birtoka volt, innen vette nevét.

Története[szerkesztés]

Nevét 1387-ben említették először, mint az aranyosi vár-hoz tartozó birtokot. 1423-ban a Kusalyi Jakcs család birtoka volt, Kusalyi Jakcs György fiát Jánost és nejét Annát meg fiaikat Lászlót és Györgyöt is beiktatták az itteni birtokba.

1472-ben Bélteki Drágfi Miklósé és fiaié Bertalané, Györgyé és Ferencé lett.

1559-ben Paptelkéhez tartozott a Bodon nevű erdő egy része és Csiglen nevű erdő fele, melyek özvegy Nagyfalusi Serédi Istvánné Várdai Klára tulajdonai voltak.

1779-ben a település fő birtokosa gróf Andrási Károly volt.

1847-ben 542 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.

1890-ben 785 lakosából 14 magyar, 5 német, 754 oláh, 12 egyéb nyelvű, ebből 766 görögkatolikus, 5 református, 3 unitáriánus, 3 izraelita. A házak száma ekkor: 158 volt.

Szilágypaptelek a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus kőtemploma - 1836-ban épült. Anyakönyvet 1830-tól vezetnek.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 211–213. o. Online elérés