Szilágyróna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szilágyróna (Rona)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Zsibó
Irányítószám 455203
SIRUTA-kód 139857
Népesség
Népesség355 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság220 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágyróna (Románia)
Szilágyróna
Szilágyróna
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 16′ 05″, k. h. 23° 17′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 16′ 05″, k. h. 23° 17′ 18″

Szilágyróna település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zsibóval szemben, a Szamos jobb partján, Hosszúújfalu és Turbóca közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szilágyróna (Róna) nevét 1338-ban említette először oklevél Rona néven.

1338 előtt Róna Belsőszolnokvármegyéhez tartozott és Renald Magnus és nagybátyja László birtoka volt, később Mihály fia Simon a székelyek ispánjának birtoka lett.

1339-ben Pogány (Pagan) István mester kapta meg.

A 15. században a Jakcsiak birtoka volt. 1545-ben Kővárhoz tartozott és Jakcsi Mihály birtoka volt. 1575-ben Jakcsi Pétert írták földesurának, később pedig a Wesselényiek szerezték meg, az ő birtokuknak írták 1604-ben is.

1847-ben 338 lakosa volt, ebből görögkatolikus 336, református 2 volt.

1890-ben 389 lakosából 23 magyar, 366 román, melyből görögkatolikus 367, református 17, izraelita 15 volt. A házak száma ekkor 78 volt.

Az 1910-es népszámláláskor 421 lakosából 33 magyar, 380 román, ebből 388 görögkatolikus, 23 református, 9 izraelita volt.

Szilágyróna a 20. század elején Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma 1849-ben épült. Anyakönyvet 1851-től vezetnek.
  • Itt, a Róna határán levő Rákóczi-hegy-ről vett búcsút Erdélytől II. Rákóczi Ferenc, miután a lába előtt folyó Szamos túlsó partján levő síkságon, ahol Róna, Őrmező és Zsibó határa összeér, csatát vesztett.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 302–305. o. Online elérés