Prodánfalva

Prodánfalva (Prodănești)
Prodánfalva görögkatolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Karika
Rang	falu
Községközpont	Karika
Irányítószám	457098
SIRUTA-kód	140752
Népesség
Népesség	245 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 13′ 19″, k. h. 23° 16′ 03″47.222039, 23.267521
A Wikimédia Commons tartalmaz Prodánfalva témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Prodánfalva település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, a Meszes-hegység északi lejtőin, az Egregy-patak bal oldalán, Karika és Csiglen között fekvő település.

Története

Görögkatolikus templombelső

A templom épületének csapolásai

Prodánfalva fatemploma

A szláv eredetű személynévből származó falu mindig Középszolnok vármegyéhez tartozott, s körülbelül a Hunyadiak korában kezdett feltünni.

Prodánfalva nevét az oklevelek egy 1475 körüli adóösszeírásban Varasitó és Náprád közti helyként említették először Prodwfalwa néven.

A falu a Kusalyi Jakcsok birtoka volt.

1549-ben Kővárhoz, 1564-ben pedig a hadadi várhoz tartozott.

Prodánfalva a Jakcsiak birtoka volt egészen a család kihaltáig, nevük alatt 1582-ben említik utoljára az oklevelek, majd a Wesselényi család kezébe került.

1690-ben Wesselényi Pál két évre elzálogosította Szűcs Bálint és felesége Varga Erzsébet zilahi lakosoknak.

1797-ben végzett hadi összeíráskor birtokosa báró Wesselényi Miklós volt.

1847 évi összeíráskor 230 görögkatolikus lakosa volt.

1890-ben 236 lakosából 10 magyar, 224 oláh, 2 egyéb nyelvű lakosa volt, melyből 7 római katolikus, 216 görögkatolikus, 13 izraelita volt. A házak száma ekkor 48.

Prodánfalva a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek

Az átjáró díszítései

• Görögkatolikus fatemploma.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 264–266. o. Online elérés