Kusaly
| Kusaly (Coșeiu) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457080 |
| SIRUTA-kód | 140592 |
| Népesség | |
| Népesség | 402 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 162 |
| Népsűrűség | 11,71 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 289 m |
| Terület | 34,32 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kusaly
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 19′ 07″, k. h. 22° 59′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 07″, k. h. 22° 59′ 31″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kusaly (románul Coșeiu) falu Romániában Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Zilahtól 20 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
.jpg)
1345-ben említik először az oklevelek Kusal néven. 1432-ben Kwsal, 1450-ben Kwssal, 1505-ben Kwssaly, 1549-ben Kwsaly, 1591-ben Kusalj, Kussally, Kusaj, 1805-ben Kusai változatban írták nevét.
Kusaly a Jakcsi család ősi birtoka volt, előnevét is innen vette. A kusalyi Jakcsok korán felemelkedtek, magas hivatalokat töltöttek be az elkövetkező évszázadokban. Így Jakcs, utódai közül - kitől a család neve eredt - György 1400-ban királyi főtárnokmester lett, egy másik utóda Mihály 1414 és 1428 között, majd 1437-ben is erdélyi vajda, majd a székelyek ispánja volt. 1444-ben Jackh Mihály szintén erdélyi vajda,
A család tagjai több megyében is birtokot szereztek, s magas hivatalokat töltöttek be: így Szilágy vármegyén kívül Szatmár, Szabolcs és Bereg vármegyékben is. Így például Jakcsi László 1430-ban Szatmár vármegye főispánja. 1526-ban Kusalyi Jackh Mihály részt vett Bereg vármegye követeként a Rákosi országgyűlésen.
A család neve az oklevelekben 1345-ben tűnik fel először, s a település melletti hegytetőn az 1700–1800-as években váruk nyoma is látható volt.
1365-ben I. Lajos király Jakcsi mester, udvari katona (M. Jakchy miles aulae nostrae) kérésére átírta az 1353-ban Budán Jakcsi mester és fiai György, István, László és András oklevelét, melyben megengedi nekik, hogy szolnokvármegyei Kusaly birtokuk területén (Kusal in c. de Zonuk) vásárt tartsanak. A vásár helye a régen Erked Vásármező nevű területen volt.
1635-ben II. Rákóczi György fejedelem adományoz Kusalyban egy részbirtokot Serédi István Kraszna megyei főispánnak, a birtok és kúria előbb a hűtlenné vált Szénási Mihályé, a mezei hadak kapitányáé volt.
1701. április 19-én I. Lipót király a kusalyi részbirtokot Serédi Péter bárónak adományozta.
1910-ben 811, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.
1992-ben társközségeivel együtt 1409 lakosából 721 román, 672 magyar és 16 cigány volt.
2011-re megfordultak az arányok, a község népessége 1198 fő, melyből magyar 613, román 574.[2]
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma - A legrégebbi templomok közül való.
- Görögkatolikus kőtemploma - 1872-ben épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
- Ilosvai Selymes Péter a Toldi 16. századi szerzője itt volt iskolamester.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Sălaj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 734–743. o. Online elérés
- Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár: Barráné; (hely nélkül): Stein. 1854.
- Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest: Hartleben. 1846.
- Kállay Ferenc: Historiai értekezés a' székely nemzet' eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a' régi időkben. Nagyenyed: (kiadó nélkül). 1829.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- Szirmay Antal: Szathmár vármegye' fekvése, történetei, és polgári esmérete. Buda: (kiadó nélkül). 1809–1810.
.svg){kind=small}