Elyüs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elyüs (Aleuș)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Halmosd
Irányítószám 457161
SIRUTA-kód 141330
Népesség
Népesség297 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság331 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Elyüs (Románia)
Elyüs
Elyüs
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″

Elyüs település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól délnyugatra, Dalmosd és Gyümölcsénes között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Elyüs nevét az oklevelek 1335-ben említették először Elia? néven. 1341-ben Elleios, Elyeios, Elyews, Ellews, 1481-ben Ölves, 1587-ben Ellyeos, 1760-ban Ejüs, Ellős néven írták.

A Kraszna vármegyéhez tartozó helység Valkó tartozéka volt. 1341-ben Dancs mestert iktatták be ide, mint Valkó várának tartozékába, de a beiktatásnak Gergely fia Jakab ellentmondott. 1481-ben Losonczi Losonczy Bánffy András bácsi nagyprépost birtoka volt, aki Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el. Később a Losonczy Bánffyakon kívül Báthory István, Borzási György, Ártánházi Bornemissza Boldizsár, Sarmasági András, Valkai Miklósné, Paksy Jób. Károlyi László is birtokosa volt a településnek.

Az 1808-as összeíráskor a gróf Bánffy, gróf Petki, báró Bánffy, Izsák, Kis és Szegedi családok birtoka volt. 1847-ben 317 lakosa volt, valamennyien görögkatolikusok. 1890-ben 436 lakosából 4 magyar, 5 szlovák, 407 román, 20 egyéb nyelvű , ebből 5 római katolikus, 409 görögkatolikus, 22 izraelita, a házak száma pedig 93 volt. 1910-ben 481 lakosa volt, ebből 11 magyar, 18 szlovák, 451 román, melyből 18 római katolikus, 451 görögkatolikus, 11 izraelita volt.

A 20. század elején a település Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Ortodox templom

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 346–347. o. Online elérés