Gurzófalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gurzófalva (Fetindia)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Magyarkecel
Irányítószám 457247
SIRUTA-kód 142104
Népesség
Népesség183 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság2
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Gurzófalva (Románia)
Gurzófalva
Gurzófalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 08′ 29″, k. h. 23° 00′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 29″, k. h. 23° 00′ 55″

Gurzófalva település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zilahtól délkeletre, Oláhkecel, Egrespatak és Zilah közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1549-ben említették először Gurzofalva néven, ekkor a váradi püspök birtokának írták.

Az 1570. évi adóösszeíráskor császári birtok volt, ekkor 5 "kapuszárnnyi" adóval adóztatták meg a császár jobbágyait.

1589-ben Báthory Zsigmondé volt, aki Sarmasághy (Sarmasághi) Miklósnak adományozta, később Sarmasághy Miklós özvegyéé, Révai Annáé lett.

1593-ban Kende Gáborné Révai Kata birtoka volt, aki 1595 évi végrendeletében leányaira, Annára és Margitra hagyta.

Az 1600-as évek első felében Jenyczei Szunyogh Gáspárné Losonczi Bánffy Zsuzsa volt Gurzófalva birtokosa, aki pénzszűke miatt 1641-ben eladta Kemény Jánosnak (aki erdélyi fejedelemként lett nevezetes) és örököseinek.

1797-ben végzett összeíráskor Kemény Simont írták a település birtokosának.

1847-ben 378 görögkatolikus lakost számoltak itt össze.

1890-ben 256 lakosa volt, melyből 5 magyar, 251 román, ebből 249 görögkatolikus, 7 izraelita. A házak száma ekkor 51 volt.

Gurzófalva a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 464–467. o. Online elérés