Detrehem
| Detrehem (Drighiu) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Halmosd |
| Irányítószám | 457163 |
| SIRUTA-kód | 141358 |
| Népesség | |
| Népesség | 415 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Detrehem
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 09′ 46″, k. h. 22° 38′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 46″, k. h. 22° 38′ 59″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Detrehem település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágysomlyótól délnyugatra, Szilágynagyfalu és Halmosd közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Detrehem nevét 1341-ben Detreháza, Detreh, Detrehhaza neveken említették az oklevelek.
A Kraszna vármegyéhez tartozó Detrehem Valkó vára tartozéka volt.
1481-ben Losonczi Bánffy András bácsi nagyprépost Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el.
A birtok később a Báthoryak, Borzásiak, a Bornemissza család tagjainak birtoka volt.
1600-ban Somlyai Báthori István Detreh részbirtokot Keztszegi Péternek adományozta.
1638-tól ismét Bánffy birtok lett, majd Rákóczi György, Báthory Zsófia és rokonsága birtoka volt 1777-ig, ekkor a kincstáré lett, amely Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.
1808-as összeíráskor 42 kisnemesi család birtoka, többek között birtokosai voltak a gróf Bánffy, Báró Bánffy, Kuk, Nyága, Pap, Topai, Simka, Mál családok.
A 20. század elején Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
Az 1910-es összeíráskor 607 lakosa volt, ebből 9 magyar, 576 román, melyből 559 görögkatolikus, 10 izraelita volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemploma – 1754-ben épült, már nem látható. Anyakönyvet 1826-tól vezettek.
- Ortodox templom
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 291–293. o. Online elérés
.svg){kind=small}
