Tihó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tihó (Tihău)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Szurduk
Irányítószám 457321
SIRUTA-kód 142836
Népesség
Népesség 947 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 8
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tihó (Románia)
Tihó
Tihó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′ 38″, k. h. 23° 19′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 38″, k. h. 23° 19′ 47″

Tihó (Tihău) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, az Almás-patak mellett, egy hegy lábánál fekszik, a Zsibóra menő országút mellett.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve személynévi eredetű. A hagyomány szerint a honfoglaló Töhötöm nevét őrzi, aki itt Tihó felett, az Almás-patak völgyében győzte le Gelu oláh vajdát, s az ő várának tartják az itt álló egykori vár maradványait is. Töhötömről Kazinczy Ferenc is megemlékezett Erdélyi levelek c. művében.

Története[szerkesztés]

Tihó nevét 1560-ban Toho, 1607-ben Tiho néven említik az oklevelek.

A település 1336-ig a Zsombor nemzetség Szilvási ágáé volt, amely ekkor több más birtokkal együtt: Csákigorbó, Gornok, Bezdédtelek, Salamontelek, Zsombortelek, Komlóstelek, Bajka elcserélte Pogány István csicsai és bálványosi várnagynak a Mezőségben lévő Szilvás, Septér és Örményes falvakért.

Az 1560-as évek közepén Bebek Ferenc birtokának írták, akitől azonban hűtlenség miatt elvették és Somlyói Báthory Kristófot iktatták be Tihó birtokába.

1599-ben Mihály vajda egy Toho (Tiho) nevű faluban levő telket adományozott Dobai Jánosnak.

1630-ban Katalin fejedelemasszony megerősíti Zakariás Istvánt és nejét Básti Annát és e férjétől született gyermekeit tihói birtokukban.

1837-ben Csáki és Nádudvari jogon Kornis gróf, Somai, Rettegi, Mágucz, Bideskuti családok birtoka volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus temploma.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 670–672. o. Online elérés
  • Karácsony János:Magyar nemzetségek.