Szilágypanit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szilágypanit (Panic)
RO SJ Conacul Sebes din Panic (15).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Haraklány
Irányítószám 457171
SIRUTA-kód 141438
Népesség
Népesség963 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság738
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágypanit (Románia)
Szilágypanit
Szilágypanit
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 12′ 18″, k. h. 22° 59′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 12′ 18″, k. h. 22° 59′ 36″


Szilágypanit (románul: Panic) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól keletre, Krasznarécse és Zilah közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szilágypanit nevét 1383-ban említették először Panyit néven. Ekkor a Panyit birtokon elkövetett jogtalanságok miatt vizsgálatot tartottak Csaholyi Sebestyén számára Récsei Balázs fia, Antal ellen.

1429-ben a Panyitról elhajtott jobbágyokért Csaholyi János és László érdekében vizsgálatot tartottak Kusalyi Jakcsi János ellen.

1583 előtt Melith György és fiai is részbirtokosok voltak itt.

1583-ban Rátoni Benedek felperes és Prépostvári Bálint és Anna közt per folyt. A részbirtokot Melith György és fiai, István és Pál, hűtlenségi per következtében vesztette el.

1797-ben végzett összeíráskor Szilágypanit főbb birtokosai voltak: Orgován Ferenc, gróf Teleki Sámuel és Sándor, de birtokos volt még itt többek között a Guti, Kún, gróf Bánfi, gróf Andrási, Verőczi Sándor, Fosztó, Délczeg, Antal, Sebes, Király, Kis, Borbély családoknak is.

1910-ben 482 lakosa volt, ebből 395 magyar, 84 román, ebből 85 görögkatolikus, 377 református, 10 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templom (anyakönyvet 1784-től vezetnek);
  • Szilágypaniti Tölgyes természetvédelmi terület;

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 199–207. o. Online elérés