Szilágyballa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágyballa (Borla)
Szilágyballa látképe
Szilágyballa látképe
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Oláhbaksa
Irányítószám 457046
SIRUTA-kód 140342
Népesség
Népesség 1483 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1367
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 187 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágyballa (Románia)
Szilágyballa
Szilágyballa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 16′, k. h. 22° 56′Koordináták: é. sz. 47° 16′, k. h. 22° 56′

Szilágyballa település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Zilahtól északnyugatra, Oláhbaksa déli szomszédjában fekvő település.

Története[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1364-ben említették először Barla néven Mocsolya és Diósad határjárásakor. A neve előtti Szilágy előnevet csak az 1800-as években kapta, a vasútvonal kiépítésének idején. Nevének eredetét Petri Mór szerint a nép onnan magyarázta, hogy a lakosság egykor itt barlangokban lakott, s a barlang alakból lett röviden a Balla.

1445-ben Balla a Somlyói-vár tartozéka volt.

A település eredetileg Vitéz János váradi püspök birtoka volt, akitől a losonczi Bánffy család foglalta el akkor, mikor hírét vették, hogy a püspököt a Nándorfehérvári ütközet után elfogták.

Az 1400-as és 1500-as években a Losonczi Bánffy és a Báthory családok birtoka volt.

1648-ban idősebb I. Rákóczi György fejedelem ifjú II. Rákóczi Györgynek és nejének Báthori Zsófiának adományozta.

1677 novemberében Thököly Imre itt, a településen szállt meg.

1680-ban Bornemissza Katalin és özvegy Bánffy Kristófné Farkas Margit osztozott meg rajta.

1759-ben Bánffy Ferenc és Boldizsár osztotta fel két egyenlő részre.

Egy 1795 évben kelt vallomás szerint Balla Krasznához tartozott, s mint Krasznai- és Tasnádi uradalmat a kincstár Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

Az 1808-ban végzett összeíráskor Ballán az alábbi adózó nemeseket és családokat írták össze: gróf Bánffy család, báró Bánffy család, Nagy András, Szőllősi István adózó nemest.

1847-ben 643 lakosa volt, ebből római katolikus 17, görög katolikus 27, református 592, izraelita 7 fő volt.

1890-ben 1095 lakosa volt, ebből magyar nyelvű 1053, oláh 42, melyből római katolikus 10, görög katolikus 42, református 1032, izraelita 11. A házak száma a településen ekkor 192 volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma -1782-1784 között épült kőből az előző fa templom és torony helyett. Tornyának építését csak 1835-ben fejezték be.
  • Thököly Imre itt Ballán szállt meg 1677 novemberében, mikor Apafi Mihály erdélyi fejedelem engedélyével magánszemélyként toborzott hadával a Wesselényi Pál vezette bujdosókhoz csatlakozott.
  • Ide járt nyaralni gyerekkorában Demjén Attila (Dicsőszentmárton, 1926. április 10. – Budapest, 1973. szeptember 1.) Munkácsy Mihály-díjas festő. Festményt készített Szilágyballáról. A „Reggeliző munkáscsalád” képért 1952-ben a Munkácsy Mihály-díj II. fokozatát kapta. Történelmi témájú festménye az 1953-as, „Gábor Áron” című képe, melyet a Munkácsy Mihály-díj I. fokozatával díjaztak.

Ismert emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1927. szeptember 10-én Mátis Béla munkásíró.
  • Itt született 1898. december 13-án Demjén Miklós tanító, énektanár, román nyelvtanár, iskolaigazgató és politikus. Többnyire a református egyház alkalmazásában állt. Pályaútja: a dicsőszentmártoni Felsőkereskedelmi Iskola (1922-23), a Református Középiskola (1923-27) és a Leánygimnázium (1927-29). Aztán a bukaresti református elemi iskola igazgatója (1929-36) és Kolozsvár Monostor út iskola igazgatója (1936-1941). Hajdú-Bihar megye főispánja (1948. december - 1949. június), amíg a kommunisták letartóztatják a Kisgazda Párt likvidálása kapcsán, amely párt színeiben politizált. Aztán 6 év börtön büntetésre ítélik. Meghalt 1972. június 23-án Budapesten.

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 82–88. o. Online elérés