Szilágykövesd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szilágykövesd (Chiesd)
Szilágykövesd fatemploma
Szilágykövesd fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang községközpont
Irányítószám 457070
SIRUTA-kód 140510
Népesség
Népesség1853 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság146
Népsűrűség42,68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság186 m
Terület43,42 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágykövesd (Románia)
Szilágykövesd
Szilágykövesd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 22′ 56″, k. h. 22° 53′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 56″, k. h. 22° 53′ 14″

Szilágykövesd (románul: Chieșd) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Szilágycsehtől nyugatra, Szilágykorond és Hadadnádasd között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szilágykövesd neve az oklevelekben 1461-től fordul elő. Ekkor Kewesd néven írták nevét, majd 1475-ben Kebesd, 1549-ben Kewesd-nek írták.

A két részből álló település Magyar- és Oláh-Kövesd-re oszlott. Első ismert birtokosa az 1400-as évek közepe táján élt Sarmasági család volt.

A Sarmasági család tagjai közül 1475-ben Sarmansági Elek, 1547-ben Sarmansági László és András nevét említik az oklevelek.

1547-ben a kiskorú Sarmansági László gyámja somlyói Báthory István vajda özvegye Thelegdy Katalin és fiai András, Kristóf és István voltak, kiket Sarmansági András intett számadásra.

A 17. században Lónyay Anna fejedelemasszony leltára szerint Kövesden ekkor 22 jobbágycsalád és 10 puszta volt.

1715-ben Szilágykövesd fegyverforgató lakosságát Rákóczi lengyelországi hadjáratakor Kemény János személyesen vezette, mint saját jobbágyait, e jobbágyok valamennyien elestek, s maga Kemény János is csak később szabadulhatott ki fogságából. Kiszabadulása után a Maros és Meszes vidékéről telepített ide új lakosokat, melyekből később a Marosánok, Meszesánok lettek.

1720-ban végzett összeíráskor 3 kövesdi telek már 40 éve pusztaként feküdt.

1797-es összeíráskor birtokosok voltak itt gróf Kemény Farkas, báró Kemény Simon, báró Kemény Miklósné és báró Kemény Farkas.

1847-es összeíráskor 398 lakosa volt a településnek, melyből 3 római katolikus, 395 görögkatolikus volt.

1890-ben pedig az összeíráskor 1140 főt számoltak össze, melyből 202 magyar, 2 német, 935 oláh, 1 egyéb nyelvű volt, ebből római katolikus 7, görögkatolikus 937, evangélikus 8, református 158, izraelita 29, unitáriánus 1 fő, a település házainak száma ekkor 224 volt.

Kövesd vára[szerkesztés]

Szilágykövesden állt egykor Kövesd vára is. Azonban ennek mára már nem sok nyoma maradt.

A vár nyomai egy földrengés nyomán az 1800-as évek vége táján felszínre kerültek. Ekkor 3 méter széles alapfalak bukkantak felszínre. A falmaradványok 1910 körül még látszottak.

Kövesdi uradalom[szerkesztés]

Szilágykövesd volt egykor a Kövesdi uradalom központja is. A településen állt az uradalom két udvarháza, mely egyben az uradalmi központ volt.

1648 előtt a következő települések tartoztak a Kövesdi uradalomhoz:

Sarmaság, Szigeth, Kisderzsida, Nagyderzsida, Girókuta (Gyerőkuta) nevű falvak valamint Kis-Korond, Remete és Mojád nevű prediumok.

Nevezetességek[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Lista monumentelor istorice: Județul Sălaj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 694–699. o. Online elérés