Szilágykövesd
| Szilágykövesd (Chiesd) | |
 | |
| Szilágykövesd fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Szilágykövesd |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457070 |
| SIRUTA-kód | 140510 |
| Népesség | |
| Népesség | 1799 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 146 |
| Népsűrűség | 41,43 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 186 m |
| Terület | 43,42 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szilágykövesd
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 22′ 56″, k. h. 22° 53′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 56″, k. h. 22° 53′ 14″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilágykövesd (románul: Chieșd) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágy megyében, Szilágycsehtől nyugatra, Szilágykorond és Hadadnádasd között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szilágykövesd neve az oklevelekben 1461-től fordul elő. Ekkor Kewesd néven írták nevét, majd 1475-ben Kebesd, 1549-ben Kewesd-nek írták.
A két részből álló település Magyar- és Oláh-Kövesd-re oszlott. Első ismert birtokosa az 1400-as évek közepe táján élt Sarmasági család volt.
A Sarmasági család tagjai közül 1475-ben Sarmansági Elek, 1547-ben Sarmansági László és András nevét említik az oklevelek.
1547-ben a kiskorú Sarmansági László gyámja somlyói Báthory István vajda özvegye Thelegdy Katalin és fiai András, Kristóf és István voltak, kiket Sarmansági András intett számadásra.
A 17. században Lónyay Anna fejedelemasszony leltára szerint Kövesden ekkor 22 jobbágycsalád és 10 puszta volt.
1715-ben Szilágykövesd fegyverforgató lakosságát Rákóczi lengyelországi hadjáratakor Kemény János személyesen vezette, mint saját jobbágyait, e jobbágyok valamennyien elestek, s maga Kemény János is csak később szabadulhatott ki fogságából. Kiszabadulása után a Maros és Meszes vidékéről telepített ide új lakosokat, melyekből később a Marosánok, Meszesánok lettek.
1720-ban végzett összeíráskor 3 kövesdi telek már 40 éve pusztaként feküdt.
1797-es összeíráskor birtokosok voltak itt gróf Kemény Farkas, báró Kemény Simon, báró Kemény Miklósné és báró Kemény Farkas.
1847-es összeíráskor 398 lakosa volt a településnek, melyből 3 római katolikus, 395 görögkatolikus volt.
1890-ben pedig az összeíráskor 1140 főt számoltak össze, melyből 202 magyar, 2 német, 935 oláh, 1 egyéb nyelvű volt, ebből római katolikus 7, görögkatolikus 937, evangélikus 8, református 158, izraelita 29, unitáriánus 1 fő, a település házainak száma ekkor 224 volt.
Kövesd vára[szerkesztés]
Szilágykövesden állt egykor Kövesd vára is. Azonban ennek mára már nem sok nyoma maradt.
A vár nyomai egy földrengés nyomán az 1800-as évek vége táján felszínre kerültek. Ekkor 3 méter széles alapfalak bukkantak felszínre. A falmaradványok 1910 körül még látszottak.
Kövesdi uradalom[szerkesztés]
Szilágykövesd volt egykor a Kövesdi uradalom központja is. A településen állt az uradalom két udvarháza, mely egyben az uradalmi központ volt.
1648 előtt a következő települések tartoztak a Kövesdi uradalomhoz:
Sarmaság, Szigeth, Kisderzsida, Nagyderzsida, Girókuta (Gyerőkuta) nevű falvak valamint Kis-Korond, Remete és Mojád nevű prediumok.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus kőtemploma - 1796-ban épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
- Szent Mihály és Gábriel arkangyalok-fatemplom[1]
Galéria[szerkesztés]
-
Szilágykövesd fatemploma
-
templomrészlet
-
templomrészlet
-
templomrészlet
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Sălaj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 694–699. o. Online elérés
.svg){kind=small}