Ugróc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ugróc (Ugruțiu, Sălaj)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Drág
Irányítószám 457133
SIRUTA-kód 141063
Népesség
Népesség85 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ugróc (Románia)
Ugróc
Ugróc
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 00′ 23″, k. h. 23° 22′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 23″, k. h. 23° 22′ 35″

Ugróc település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Csákigorbótól délre, Drág, Kisesküllő és Almásdál közt fekvő település.

Ugróc 1345 előtt a Zsombor nemzetséghez tartozó Lőrinc fia István birtoka volt.

Nevét 1345-ben említették először az oklevelek Wgruch néven, ekkor Sombori Brassai János és Jakab birtokának írták.

1463-ban ösi birtokrészét Ugrocz felét Iklódi Mártonnak adta zálogba.

1473-ban Sombori Péter a falu határában levő halastavának felét, mely ősi birtoka volt özvegy Sombori Lászlóné Somkeréki Erdélyi Potenciának engedte át, és még ez év végén Ugróc nevű egész birtokát Esküllői Eördög Simonnak engedte át.

1482-ben Sólyomkői idősebb Eördögh Simon birtoka volt, 1502 ben Esküllői Eördögh Benedek is részbirtokos volt itt.

1523-ban Valkai András anyai nagyapjának Szentpáli Andrásnak birtoka volt, aki Ugrócot Ördög Ferencel cserélte el Esküllőért, 1524-ben is részbirtokosnak írták a településen.

1555-ben Valkay Miklós Eördög Ferenc nevében is tiltotta Kendy Mihályt és Antalt birtokrészeik elidegenítésétől.

1602 előtt Ugrócz Sombori Farkas birtoka volt, de 1602-ben Básta György generális és Kövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány több faluval együtt Trogeri Lodi Simonnak adták érdemei jutalmául.

1910-ben 706 lakosa volt, ebből 23 német, 683 román, melyből 634 görögkatolikus, 49 görögkeleti ortodox, 23 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Hidalmási járásához tartozott.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
  • Vistai András János: Erdélyi helynévkönyv
  • A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 helytelen ISBN kód: 963 35683 3 X