Kettősmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kettősmező (Chechiș)
Kettősmező evangélikus és új, ortodox temploma
Kettősmező evangélikus és új, ortodox temploma
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Almásbalázsháza
Irányítószám 457026
SIRUTA-kód 140164
Népesség
Népesség 637 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 228 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kettősmező (Románia)
Kettősmező
Kettősmező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 23° 18′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 23° 18′ 36″

Kettősmező település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Zsibótól délre, a Meszes-hegység keleti oldalán, az Almás vizének nyugati partja mellett, Szamosőrmező és Almásbalázsháza között fekszik.

Története[szerkesztés]

Chechis.E.02.jpg

Kettősmező nevét az oklevelek 1350-ben említették először Kettesusmezeu néven.

1560-ban Kettewsmezew, 1603-ban Ketteosmezeo, 1721-ben Kettős-Mező néven írták nevét. A település 1560-ban Almás-vára, 1603-ban Nagy-Almás tartozéka volt. 1350-ben Brassa Jakab birtokai közé tartozott. 1560-ig Bebek Ferenc birtoka volt, akitől azt hűtlenség miatt elvették és Báthory Kristófot és nejét iktatták be a birtokba. 1630-ban Brandenburgi Katalin Kettősmező egyik birtokrészét özvegy Zakariás Istvánné Básti Annának adta. Az 1722-ben végzett összeíráskor 5 jobbágyot, 10 zsellért, 5 bujdosót, 1 özvegyet és 3 udvari szolgát írtak össze a helységből. 1733-ban Kettősmezőn 30 oláh család, 1750-ben 200 görögkatolikus lakos élt a településen. 1837-ben 1016 lakosa volt, valamennyien görögkeleti vallásúak.

1890-ben 1185 lakosa volt, melyből 13 magyar, 19 német, 1152 oláh, egyéb nyelvű 1, ebből római katolikus 1, görögkatolikus 1149, evangélikus 3, református 4, izraelita 21. A házak száma 247 volt. Kettősmező Monastrie nevű dűlőjében a néprege szerint a tatárjárás idején egy kis kápolna állt, mellette egy kőépülettel, melyben szerzetes lakott. A régi kápolna nyomai a 20. század elején még láthatók voltak, s az akkor ültetett diófaliget fáiból egy-egy még az 1900-as évek elején is élt. A kápolna helyét a lakosság vallásosságból nem szokta felszántani. E tájékon sírhalmok nyomai is kerültek már elő a földből.

A község határában fekvő Csetaczjá (váracska) nevű részen levő kőszirt, a Mnyiszenyicza és a Sánczul luj Rákolcza (Rákóczi sánca) Rákóczi emlékével van összefüggésben. Kettősmező a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 650–655. o. Online elérés