Kettősmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kettősmező (Chechiș)
Kettősmező evangélikus és új, ortodox temploma
Kettősmező evangélikus és új, ortodox temploma
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Almásbalázsháza
Irányítószám 457026
SIRUTA-kód 140164
Népesség
Népesség 637 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 228 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kettősmező (Románia)
Kettősmező
Kettősmező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 23° 18′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 23° 18′ 36″

Kettősmező település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Zsibótól délre, a Meszes-hegység keleti oldalán, az Almás vizének nyugati partja mellett, Szamosőrmező és Almásbalázsháza között fekszik.

Története[szerkesztés]

Chechis.E.02.jpg

Kettősmező nevét az oklevelek 1350-ben említették először Kettesusmezeu néven.

1560-ban Kettewsmezew, 1603-ban Ketteosmezeo, 1721-ben Kettős-Mező néven írták nevét. A település 1560-ban Almás-vára, 1603-ban Nagy-Almás tartozéka volt. 1350-ben Brassa Jakab birtokai közé tartozott. 1560-ig Bebek Ferenc birtoka volt, akitől azt hűtlenség miatt elvették és Báthory Kristófot és nejét iktatták be a birtokba. 1630-ban Brandenburgi Katalin Kettősmező egyik birtokrészét özvegy Zakariás Istvánné Básti Annának adta. Az 1722-ben végzett összeíráskor 5 jobbágyot, 10 zsellért, 5 bujdosót, 1 özvegyet és 3 udvari szolgát írtak össze a helységből. 1733-ban Kettősmezőn 30 oláh család, 1750-ben 200 görög katolikus lakos élt a településen. 1837-ben 1016 lakosa volt, valamennyien görögkeleti vallásúak.

1890-ben 1185 lakosa volt, melyből 13 magyar, 19 német, 1152 oláh, egyéb nyelvű 1, ebből római katolikus 1, görög katolikus 1149, evangélikus 3, református 4, izraelita 21. A házak száma 247 volt. Kettősmező Monastrie nevű dűlőjében a néprege szerint a tatárjárás idején egy kis kápolna állt, mellette egy kőépülettel, melyben szerzetes lakott. A régi kápolna nyomai a 20. század elején még láthatók voltak, s az akkor ültetett diófaliget fáiból egy-egy még az 1900-as évek elején is élt. A kápolna helyét a lakosság vallásosságból nem szokta felszántani. E tájékon sírhalmok nyomai is kerültek már elő a földből.

A község határában fekvő Csetaczjá (váracska) nevű részen levő kőszirt, a Mnyiszenyicza és a Sánczul luj Rákolcza (Rákóczi sánca) Rákóczi emlékével van összefüggésben. Kettősmező a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 650–655. o. Online elérés