Egregypósa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egregypósa (Păușa)
Szent Miklós-fatemplom
Szent Miklós-fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Alsóegregy
Irányítószám 457283
SIRUTA-kód 142462
Népesség
Népesség 531 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Egregypósa (Románia)
Egregypósa
Egregypósa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 23° 08′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 23° 08′ 53″

Egregypósa település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zilahtól délkeletre, a Meszes-hegység alatt, az Egregy mellett, Ördögkút, Vaskapu és Felsőegregy között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Egregypósa Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1291-ben említették először Pousa néven. 1558-ban Posa, 1642-ben Possa néven írták.

A település Dobokai Miklós birtoka volt, kitől a birtokot Mátyás király hűtlenség miatt elvette és a Mindszenti család tagjainak adta, később Izabella királynétól és János Zsigmondtól Bánffy Pál, Nyújtó István, Tóth Mihály, Nagymihályi Anna és János, Kendi Katalin és Mihály, Szaláncki Dorottya és János mindkét nembeli utódai nyerték.

1639 előtt Nagydobai Spáczai János birtoka volt, de 1639-ben I. Rákóczi György fejedelem Görcsöni Serédi Istvánnak adományozta.

1736-ban Pousa nagyobbrészt gróf Göncz-Ruszkai Kornis Ferenc és báró Kemény János birtoka volt.

1837-ben Teleki Lajos és a Kandó utódok birtoka volt.

1890-ben Pousának 550 lakosa volt, melyből 12 magyar, 55 német, 476 oláh, 7 egyéb nyelvű. A házak száma ekkor 115 volt.

Egregypósa a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 257–260. o. Online elérés